Előszó

Sziasztok! Egy picinyke ajándék Tőlem Nektek még így Karácsony első napján. Tudom kicsit késtem vele, de nehezebben indul el ez az egész mint gondoltam. Remélem tetszeni fog és hagylak is inkább olvasni titeket. Ugyan ez még csak egy szösszenet, egy "Előszó" de megadja az alapot az egésznek :)) 

Puszillak Titeket remélem jól telik a Karácsonyotok, a szünetetek, sok-sok ajándékkal és mosolygással ♥ Dorka

Előszó

Zene. Ha valaki meghallja ezt a szót, akkor automatikusan elindul a fejében egy számára fontos dallam, legyen az a kedvenc száma, vagy éppen a leg-nem-kedveltebb száma, hisz tudjuk azok is a fejünkben maradnak, ha akarjuk, ha nem.  

Mindegyik dal egy történet. Mindegyik dal rejt maga mögött egy olyan jelentést, amely megfejtésre vár mindaddig, míg valaki el nem indítja, el nem vesz a szavak és dallamok együttesével komponált csodavilágban és fel nem nyitja annak a Titkos kertnek az ajtaját ahol az alkotás jelentése lakozik.

Úgy tartja egy ismert mondás, hogy aki „nem tudja, azt oktatja”. Na, ez velem szemben egy hamis állítás. Se nem tudom, se nem alkotom, de mégis életem szerves részét képezi a zene világa. Írok róla, vele élek.

Beszélhetünk egy olyan lehetőségről is mikor a se nem tudó, se nem oktató mellé bekapcsolódik egy úgynevezett hallgató. Jó. Mondhatjátok azt, hogy a mai világban már mindenki tartozhat ide hisz te is, ő is, mind hallgattok zenét. Erre cáfolnék rá, vagyis inkább helyesbítek… a meghatározásomat egészíteném ki egy kicsikét.

Van az a hallgató, aki menekül a zenébe, és itt szó szerint lehet érteni a menekülést. A hallgató, akinek a szövegek nem csak szimpla hangkapcsolatok, hanem inkább, mint valami pillérek az életében melyek a lényét tartják egyben. Az ilyen emberek a zenére, mint valami családtagra tekintenek, ha lehetne, azzal táplálkoznának, azt lélegeznék be. Meglátják a sorok mögött a valódi jelentést, sőt nem csak látják, felfedezik de érzik mindazt. Elutaznak annak segítségével egy olyan világba mely talán biztonságosabb lehet számukra mint a valódi világ, mely körülöleli őket úgy hogy abból erőt merítve a valósággal is könnyebben tudnak szembe nézni.

Na és hogy mindezt megszállottságnak nevezném-e? Nem feltétlen. Ti minek neveznétek engem? Megszállottnak?