Shape of You III (Sebastian Stan)

Sziasztok! Hétfői frissként hoztam nektek egy kis finomságot Sebastiannel, vagyis a Shape of You sorozat harmadik részét olvashatjátok a következőekben! Ha elnyeri a tetszéseteket szóljatok nekem, ugyanis még továbbra is tudnám folytatni, ha lesz rá kereslet (ha nem lesz akkor is tudom folytatni ugyanis Sebastian a lelkem, ezt nem tagadom). Jó olvasást! Üdvözlök Mindenkit!

Ki kérte? Magasba nyújtom mindkét kezemet, annyira jelentkezek.

Kiről van benne szó? Egy lány x Sebastian Stan

Kinek a szemszögéből van írva? A lány

Miről szól a történet? Sebastian Stan s a lány története az edzőteremben kezdődött… na de vajon hova tart? Ez a minisorozat éppen erről szól.

Szavak száma? 2448

Előző részek – I.rész // II. rész

- Azt hiszem én ezt… élvezem. – jegyeztem meg zsiványan mosolyogva Donra, amikor Sebastian éppen fekvőtámaszokat csinált alattam… ugyanis én törökülésben ültem a hátán a legnagyobb nyugodtsággal a földön miközben a jól megérdemelt shakemet iszogattam. Seb szenvedett én meg a többiekkel nagyon jót mulattam.

- Ügyes a leányzó. – csapott a tenyerembe Don, majd segített leszállni Sebről, aki ezzel a tettünkkel egyidejűleg elnyúlt a földön… mint akin átment egy úthenger úgy terült szét.

- Még véletlenül sem én.  – fordult hátára s úgy figyelt felénk az előző áldozat játszva a szegény szenvedőt, a partra vetett halat.

Azóta, hogy újra találkoztunk Sebbel az edzőteremben már egy bő hónap telt el, javában június végén jártunk már, s azt kell, hogy mondjam azóta őszintén nagyon jó barátokká nőttük ki magunkat. Igen… barátokká. Habár a fejemben megfordult egy két illetlen gondolat, az álmaimba egyszer-egyszer beköltözött ez az úriember én tökéletesen boldog voltam így… konkrétan az, hogy ismerhettem, s barátként tekinthettem rá nekem elég volt… gondoltam én így. Ellenben barátnőm egészen másként vélekedett a dolgokról… egyszerűen nem bírta felfogni, hogy hogy nem történt semmi köztem és Sebastian között. Nem jutott el a tudatáig, hogy nekem egyáltalán nem volt elsődleges célom az ágyába kerülni. Egyszerűen hülyének tartott, s ez a legkedvesebb megfogalmazás volt a részemről, hiszen cifrább szavakat is vágott a fejemhez az elmúlt napokban.

- No és… gondolkoztál Don ajánlatán? – kérdezte Shim, a Gym Gang kis csapatuk egyik oszlopos tagja… én az utóbbi időben vendégszereplő lettem az edzésükben Sebastian unszolására. Ha akart valamit elérte… ebbe nem tudtam belekötni és neki ellent mondani sem nagyon sikerült bármennyire is próbáltam.

- Nem tudom… - ráztam a fejemet, s leültem az egyik padra majd úgy figyeltem, ahogy Tone épp képet csinál Sebastianról és Donról, ahogy megemelik pólójukat, s ezzel megmutatják valószínűleg az Instagram népének és a kerek e világnak, hogy milyen adottságaik vannak. Nagyot nyeltem, s inkább lehunyva a szememet hátradűlve, kezeimet magam mellett lógatva pihentem a fekvőpadon… de előtte nem hagytam ki azt a pillanatot, mikor Sebastian felém nézett, mert észrevette hogy figyelem. Nagyon.  Fejemre dobtam a törülközőmet inkább, s elzártam a tekintetemet a külvilág elől. -… nem érzem magam elég jónak, hogy videón szerepeljek. – nevettem el magam, s próbáltam az előbb látottakat elűzni a fejemből. Néhány napja Don felajánlott egy videofelvételes lehetőséget ugyanis új edző videót tervez kiadni, de nincs elegendő női alakja benne, s rám gondolt.

- Butaság… ha Don nem találna jónak fel sem ajánlotta volna ezt… ráadásul ő maga hívott ide az edzőtermébe is, ami, na… elég jó. – veregette meg a vállamat, mire valami nyomást éreztem a lábamon… egy jókora súlytömeget, aki lelibbentette arcomról a törülközőt s így engedte láttatni, hogy a súlytömegnek neve is volt. Sebastian.

- Igent kell mondanod. – pislogott rám ártatlanul, s teljesen normálisnak tartotta, hogy az ölemben ül.

- Sebastian… te színész vagy… neked ez könnyű… mármint a kamera dolog. – emeltem tenyereimet az arcomhoz. – Én nem… nem érzem ezt. – ráztam a fejemet.

- Hogy mondana igent, amikor mindjárt készülöd összetörni a combját? – veregette meg Don Sebastian vállát, s odaadta neki a shakejét.

- Nem vészes. – nevettem fel, s hagytam, hogy Sebastian továbbra is ott üljön rajtam… nem nagyon zavartatta magát, nekem meg nem volt fájdalmas szóval nem bántam.

- Mint tiszteletbeli női tagunk… kérlek, segíts. – ült le Don a mellettem lévő padra, s úgy tartotta fejem felé a telefonját… rajta az előzőleg készített képekkel. Ha Seb nem ült volna rajtam minden bizonnyal lefordultam volna a padról a látványtól. Mindegyikőjük engem nézett, nem hazudok.

- Öhhhmm… legyen ez. – próbáltam egyszerűen, s gyorsan kiválasztani a képet anélkül, hogy a nyálam elcsöppenne idő előtt. Te jó ég!

- Indoklás? – vallatott Sebastian, majd leszállt rólam, s felém nyújtotta kezét, hogy segítsen végre felállni.

- Azon az egyen mosolyogsz. – csúszott ki a számon, s konkrétan rögtön utána rendesen halálfélelmes rémület ült az arcomra… néha még mindig megesik, hogy nem tudom befogni a számat. Lehunytam a szememet, mély levegőt vettem majd mikor újra kinyitottam a szememet Seb még mindig ott állt közvetlen előttem s mosolygott… ugyanúgy, mint a képen, s talán még szebben is. Nem nagyon tudtam megszólalni még akkor, sem hogy tudtam nem vagyunk egyedül, konkrétan az edző haverjai bámultak minket… főleg engem.

- Segíthetek legyőzni a kamera félelmedet. – törte meg a csendet, azt hiszem, ezzel tényleg megmentve engem ugyanis lehet készültem volna meghalni a nem-veszek-levegőt akciómban… s mindez addig a pillanatig fel sem tűnt, míg meg nem szólalt.

- Hát persze… - forgattam a szememet, kínos mosolyom kíséretében majd vállamra csaptam a törülközőmet és indultam volna meg az öltözőbe, mire elkapta a csuklómat.

- Csatlakozol hozzánk, a szaunába? Egy kis lazításképp… - kérdezte kedvesen, s míg feltette kérdését ujjai csuklómról szépen lassan csúsztak a tenyerembe, ujjaimra.

- Öhhhmm… - nem voltam biztos abban, hogy ez jó ötlet.

- Vagy igent mondasz, vagy Sebastian drága a vállára csap s úgy visz be ruhástól mindenestől… - kacsintott rám Don, mire felkacagtam… ezek az emberek őrültek, de tényleg.

- Na, jó… adjatok néhány percet. – adtam be a derekamat, s most ezúttal már tényleg az öltöző felé vettem az irányomat, s csak szememet forgattam mikor láttam, ahogy a fiúk mögöttem hajlongnak mintha valami hercegnő vonult volna el előttük. Felnőttek, egy laza 10 évvel mindegyikőjük idősebb nálam mégis hihetetlen hogy az esetek nagyobbik részében, ha éppen nem edzésről van szó, akkor simán úgy viselkednek, mint a saját gyerekeik.

Gyorsan átvéve a mindig az edzőtáskámban megbújó bikinimet egy frissítő zuhany után betekertem magam a törülközőmbe, majd a fejem tetejére felkötött hajammal indultam meg a szaunák felé az alagsorba… az igazság az, hogy időtlen idők óta nem volt rajtam bikini, s ezt is azért vettem, s hordtam magammal, mert tudtam a szauna lehetőségről… csak valahogy sosem vettem rá még magam. Ledobva a kabin előtt papucskámat nyitottam az ajtót, s igen nagy meglepetésemre a négy srác helyett csak egyetlen egy ült a padon törülközőjén. Nem nehéz kitalálni, hogy ki volt az.

- Miért érzem azt, hogy a többiek nem is fognak jönni? – hunyorogtam rá, s valamiért még szorosabban tartottam magamhoz a törülközőmet, mint eddig.

- Valami iszonyat fontos dolguk lett… - nevetett fel, szemét forgatva majd az izzadtságtól csillogó hajtincseibe túrt. -… esküszöm nem én találtam ki. – rázta a fejét, s a magasabb padról lelógatva lábát tárta szét karját mutatta, hogy foglaljak helyet, s lassan félve úgy is tettem… de mint egy sushi úgy hagytam magam becsomagolva a törülközőbe, s nyilván még véletlenül sem ültem Sebastian félmeztelen, a víztől csillogó teste közelébe. Muszáj volt tartanom magam.

- Elképesztőek. – nyújtottam ki a lábamat, s dűltem a falnak. Annyira jól esett lazítani egy kicsit, ahogy a mentás aroma illatát beszívtam az teljesen ellazított. Csend volt, kellemes csend.

- T/N… - szólalt meg végül a csendet megtörve Seb, s egészen meglepődtem, hogy igen közelről jött a hangja… nem mintha olyan nagy lett volna a szauna, de mégis.

- Ühüm? – motyogtam vissza ki nem nyitva a szememet… meglehet, el tudnék itt aludni ebben az idilli csendes helyszínen.

- Ugye nem gondoltad magadon hagyni azt a törülközőt? – kérdezte mire kipattant a szemem, s észrevehettem, hogy pont ott állt mellettem s tenyerét nyújtva felém mintha várt volna valamit… talán egy pacsit?

- Hmmmm? – továbbra sem kommunikáltam szavakkal, s poénosságomból tenyerébe csaptam egyet… legalább egy pacsit kapott végülis.

- Ne legyél buta, kérlek… - rázta a fejét, s a pacsimból el nem engedve kezemet állított fel a padról könnyedén maga elé… lábaim nem voltak erre felkészülve. -… egyáltalán nincs erre szükséged. – simította meg a törülközőm szélét.

- Szerintem van. – motyogtam s mély levegőt véve hátat fordítottam neki majd egy fentebbi részre akartam fellépni csakhogy egy az egyben megbotlottam a fejtámasztékban, ami a padon volt, s buktam előre elengedve így a törülközőmet, ami így könnyűszerrel a bokámhoz csúszott… s nem csak a törülköző volt az egyetlen, ami lejött rólam. A bikini felsőm is kioldotta magát valahogyan. El akartam teleportálni innen… azonnal.

- Egyben vagy? – kérdezte ő a kezdeti apró káromkodásomat hallgatva.

- Azt hiszem… - szedtem össze magam, s úgy döntöttem, hogy maradok minél lentebb mert ami kicsit is messzebb van a földfelszíntől én onnan le tudom magam vetni akár akaratom ellenére is. -… ez kínos, kínosabb, mint én magam… de tudnál segíteni? Kioldódott a… - mutogattam vállam fölött mire ő óvatosan fogta vállamat, s addig addig irányított, míg le nem ültem ismét, s azt hiszem ő pedig mögém ült.

- Persze… - válaszolt, s ujjait éreztem gerincem mentén és egyszerre minden megszűnt létezni bennem. Talán a szauna hőmérséklete azonnal kétszázezer fokra csúszott fel. Végighúzva mutatóujját gerincemen nemhogy nem kötötte be a felsőmet a hátamon, de elérve a nyakamig a felső részét is könnyedén hagyta kioldódni. -… szívesen segítek. – jegyezte meg, s tenyerét hasamra csúsztatva könnyedén húzott lábai közé… s én nem ellenkeztem… nem mintha tudtam volna, nem mintha akartam volna. Ahogy ujjai szép lassan mozogni kezdtem hasamon gerincem úgy feszült meg, s úgy nyomtam ösztönösen fejemet vállának. – Ügyes a leányzó. – suttogta a fülembe azokat a szavakat, amit Don is használt rám s ajkamba haraptam, ahogy test a testhez kerültünk, hiszen teljes mértékben magához húzott.

- Ez… - nem igazán voltam a gondolataimnak az ura… de igazából úgy a gondolataimnak sem, meg úgy semmimnek.

- Az igazság az… hogy örülök, hogy a fiúk mégsem jöttek le… - súgta a fülembe, majd ajkai nyakam vékony bőrét érintették. Forrtam, mintha a pokolban lettem volna. Ez tényleg megtörtént… mármint… mi a fene?

- Én is. – sírtam fel, ahogy egyik keze mellkasom felé közeledett, éreztem, ahogy a mellbimbóim úgy megkeményednek, hogy üvegeket tudnék velük vágni. Mi az istent művelt ez az ember?

- Érzem… - puszilt az arcomra és ennél édesebb dolgot életemben nem éreztem még. Szó szerint szétfolytam a karjaiban… nem volt elég, hogy egy szaunában ültünk ő még sajátos magánakcióba is kezdett.  -… csak lélegezz, kérlek! – mondta, s úgy kezdte simogatni egyik kezével karomat másikkal dekoltázsomat. Biztos voltam benne, hogy ez álom volt… az előbb sikerült annyira elesnem, s bevernem a fejemet, hogy egy az egyben meg is haltam ott. Tuti. – Ha nem szeretnéd… - nem tett semmi megbocsájthatatlant eddig, de azért mégis feltette ezt a „kérdését”.

- Sebastian… - susogtam még véletlenül sem ésszerűen, biztos voltam benne hogy ez nem valóság… ez már túlzás lenne annak.

- Tudod… már az elején említettem, hogy kezdelek kedvelni… - mondta, s egy ujját nyakamhoz hozta fel, s én ettől csak még jobban vállára feszítettem fejemet. -… s ez… most… egyre erősödik… - vallotta be, s testem konkrétan pezsgett érintése alatt. Készültem felrobbanni. Minden bizonnyal, ha felébredek a teljes lepedőm vizes lesz… ez a legveszélyesebb álmom eddig.

- Kezdek túlzásba esni az álmaimmal… - motyogtam és kínosan kuncogtam magamban.

- T/N… - szólított nevemen, s kezei megfagytak rajtam. -… hogy bizonyítsam be, hogy nem álmodsz? – kérdezte s oly valóságosnak tűnt a hangja, hogy szinte fájt. Az agyam megbetegedett, ez már biztos volt.

- Majd én… - csúszott ki a számon, s megmozdulva kicsit fordítottam testemen, s most már szemben voltam vele. -… ez máshol úgysem merném. – haraptam ajkamba, majd a következő dolog, amit az ajkaimmal érintettem az az ő szépségei voltak. – Csakis… az… álmaimban… - suttogtam, s hajába túrva táncoltattam ajkaimat az övéivel, nyelvét az enyémmel. Olyan édes volt, olyan ő… olyan… valóságos.

S ő nem ellenkezett… sőt. Kezeit fenekem alá vezetve húzott még jobban magára. Mindössze alsóink voltak közöttünk. Mellkasunk egymásba olvadva a legszebb párost alkotta, nem hazudok… olyan természetes volt ez, olyan ösztönös… s ekkor idegen hangok jöttek kintről.  A valóság villámcsapásszerűen lepett meg engem… egy szívroham kíséretében realizálódott bennem, hogy mit is tettem.

- Nem álmodok. – nyitottam ki a szememet, s szinte remegő ajkakkal vallottam be neki felismerésemet. Konkrétan majdnem meztelenül ültem az ölében miközben karjaim a nyakába voltak fonva.

- Örülök, hogy rájöttél… - nevetett az ajkaimba, s arcomra adott egy angyali csókot, majd saját törülközőjét rántotta hátamra ugyanis hallottuk, hogy nyílt az ajtó. Ha lehetséges volt én még jobban megdermedtem. Nem akartam megmozdulni. Láthatatlanná akartam válni. Ez nem én voltam.

- A szegény lány fázik… - rázta a fejét Sebastian, mire áttekerte rajtam a törülközőt, s könnyedén csúsztatta le a lábait a földre, s engem meg egyszerűen kapott az ölébe. Nem tudtam mozdulni továbbra sem.

- Azt hiszem ez a… tiétek. – vigyorgott egy lány, majd Sebastian felé nyújtotta… a bikini felsőmet. Igazából már nem tudtam mit kezdeni magammal… egyszerűen őszinte kacagásban törtem ki, s eltakarva az arcomat Sebastian mellkasába bújtam.

- Az enyém. – motyogtam, s inkább meg sem akartam mozdulni… a helyzetemen már úgysem javíthattam… esélytelen volt. Ha kivitt volna a világból sem érdekelt volna már, ez biztos. Nem érdekelt merre tartott, nem kérdeztem tőle semmit, a szememet meg végképp nem nyitottam ki.

- Mit gondolsz… meg tudsz állni a lábadon? – tette fel kedvesen a kérdést én meg vinnyogva igent válaszoltam neki, s meg is tette azt, amit mondott én pedig ekkor kinyitottam a szememet… a női öltöző zuhanyzójában voltunk, most tényleg egyedül.

- Ez a női öltöző… - ráncoltam homlokomat arcába felpillantva.

- Helyes megállapítás. – kacsintott rám, s ekkor újfent társaságunk akadt, vagyis legalábbis a kinti részre jöttek be lányok, de én olyannyira „megijedtem”, hogy megragadva Sebastian kezét magam után őt is behúztam az egyik zuhanykabinba, s automatikusan magunkra rántva a függönyt, a vizet is elcsavartam, hogy folyjon valami, s zihálásomon kívül más is adjon ki hangot. – Szóval… álmodtál rólam. – jegyezte meg, s testét ismét enyémhez simította. Törülközője egy az egyben hagyta el testemet újfent. – S pontosan milyenek is voltak azok az álmok? – érdeklődött, s combomat megsimítva könnyedén érte el, hogy egyik lábammal dereka köré csavarodjak kissé.

- Sebas… - mondtam volna ki nevét, talán felszólítva hogy amúgy kint emberek vannak, s meg amúgy is mi éppen mit művelünk itt, amikor elnémított engem ajkaival… s én az övé voltam. Teljesen. Testem teljes mértékben szinkronban volt az övével, érintésére libabőrös lettem, meggyulladtam, s megfagytam egyszerre.

- Mi… - suttogtam, s óvatosan addig addig mozogtunk, míg erősebbre nem vevődött a zuhanyrózsa ereje.

- Kedveljük egymást… - tartott ölében, ahogy homlokunkat egymásénak támasztottuk. A vízcseppek pedig csak úgy áztattak minket… az igazság az, hogy nagyon észre sem vettem őket.

- Mennyire? – bukott ki belőlem a kérdés, s fogaimmal alsó ajkamat húzogattam.

- Szerinted? – kérdezett vissza s végigsimította oldalamat. – Tisztán emlékszem az első közös edzésünkre, amikor azt mondtad, hogy az enyém vagy… - apró csókokkal kényeztette vállam, nyakam vonalát. -… én csak szeretném tartani magam ahhoz a kijelentésedhez. – simította el a homlokomra összegyűlt vizes tincseimet a fülem mögé.

- Én… - pillanatok alatt több tízezerszer lepörgött az agyamban az, ami elhangzott az előbb általa. Sebastian, így vagy úgy de azt mondta az előbb, hogy szeretné, ha én a… barátnője lennék. Jézus, Úr, Isten! -… nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy… - motyogtam, s szerintem a testemben maradt energiám is lefolyt ekkor a lefolyóban.

- Ohhh… ha egyszer befognád. – nevette el magát, s mielőtt bármit is mondtam volna ajkaimba csókolt, s mivel én még véletlenül sem ellenkeztem azt hiszem ez megpecsételte a válaszomat… visszavonhatatlanul.