Body Moves (Joe Jonas)

Sziasztok! Hoztam nektek egy kis olvasnivalót így szerda délutánra! Remélem tetszeni fog! Puszilok Mindenkit! Dorka

Kinek a kérésére készült? Cinti – Ő volt az aki nemrég megkérdezte, hogy nem-e akarom visszahozni a Jonasos vonalat néhanapján, hiszen emlékezett rá, hogy kezdetben én ezt az írásos dolgot a Jonas Brothersszel kezdtem. A válaszom az volt rá, hogy DE, vissza akarom… s azután pedig meglestem a DNCE Body Moves klipjét, s beugrott nekem valami... ez a történet.

Kiről szól? Joe Jonas x Lisa

Kinek a szemszögéből van írva? Lisa

Összefoglaló: Több mint barátság. Exek. Ismert apa. Díjátadó.

Szavak száma: 2484

- Ugye tudod, hogy én nem veszek részt a féltékennyé tevéses akciódban? – néztem le Joera telefonom képernyője mögül, miközben én a hasán ültem, felhúzott lábának támaszkodva egy szál semmiben. Szó szerint egy szál semmi volt ez a ruhadarab, ugyanis meglehet a világ legkisebb alsója volt csak rajtam, ami alapból átlátszó csipkéből készült, s mindeközben mellkasomat semmi sem védte. Nem is volt rá szükség. Még véletlenül sem zavartattam magam, ha megtehettem volna akár utcán is jártam volna így… mondjuk sosem késő megtenni, eljátszottam már néha a gondolattal.

- Hmmm??? – kérdezett vissza és ő is rám nézett telefonját elvéve arca elől. Ez most olyan chill délelőttünk volt, ami megesik időről időre.

Joeval egy videóklippforgatáson ismerkedtünk meg ahol egyik kedves barátnőmmel forgattak, én meg a forgatás végeztével mentem volna barátnőmért… csak éppen még véletlenül sem az történt, amit terveztünk. Mondjuk azt, hogy míg barátnőm kamera előtt, a videó kedvéért csinálta azt, amit kellett csinálnia Joeval én azt később a való életben is leforgattam vele, egy képzeletbeli kamerával. Az én képzeletbeli Body Moves videóm egyértelműen a kedvencem lett.

Azóta pedig ha összefutunk, egy városban vagyunk, akkor valahogy mindig egymásra találunk. Semmi kötöttség, izgulás és egyebek mindössze két barát, aki élvezi egymás társaságát… nagyon élvezi.

- Ne tettesd a hülyét Jonas!- hunyorogtam rá, s kicsaptam a telefonját a kezéből, hogy csakis rám figyeljen, a játék kedvéért egy picit még csípőmmel is elkezdtem körözgetni rajta, abszolút rezzenéstelen arccal… tudtam, hogy így bármit kiszedek belőle. – Tudom, hogy tudod, hogy Gigi ott lesz… a barátjával. – s ekkor megtámaszkodva egyik kezemmel mellkasán közelebb hajoltam arcához miközben telefonomat, s az azon megnyitott Instagramot a képébe toltam teljes mértékben.

- Nem tudtam róla. – nézett farkasszemet velem, ettől függetlenül teljesen nyilvánvaló volt, hogy saras.

- Szerinted most jöttem le a falvédőről? – vontam fel szemöldökömet, majd az én telefonomat is könnyedén elhajítottam, s megragadtam a középső Jonas mindkét csuklóját, s feje felé fogtam azokat. – Én ilyen hülyeségben nem veszek részt!- ráztam a fejemet, s egyre közelebb és közelebb vittem hozzá testemet, csakhogy kellőképpen hergeljem az övét. – Ez gyerekes és felesleges, nem pazarlom ilyenre az időmet. – s már oly közel voltam hozzá, hogy a szavakat szinte ajkaira beszéltem. – Fel kellene nőnöd végre és elfelejteni azt a modellecskét az újdonsült barátjával együtt… gusztustalanul gyönyörűek együtt, de ez nem nyomja el azt a tényt, hogy felfordul mindkettőjük személyiségétől a gyomrom. Szóval nem… nem parádézok ezért veled, inkább hamarabb indulok vissza Los Angelesbe. – vigyorogtam rá s egy apró puszit leheltem ajkára, s konkrétan le akartam róla pördülni, hogy itt is hagyom őt mára, de mire bármit is tettem volna egy szempillantás alatt változtatott pozíciónkon, s maga alá teperve ő lett a domináns fél.

- Akarom, hogy velem gyere!- mélyen a szemembe nézett, s könnyedén helyezkedett el két lábam között. – Tényleg akarom. – mondta, s könnyűszerrel húzta le rólam az aprócska csipke szépséget így elérve, hogy lábam dereka köré fonódjon.

- Nincs kedvem ehhez az óvodás játékhoz Joe!- próbáltam határozottan ellentmondani neki, de valahogy a saját taktikámat használva ellenem s szinte felakadt a szemem, amikor testünk újfent egybeolvadt. Tenyereim ágyunk háttámlájának lettek nyomva és úgy próbáltam csillapítani a hevességet, amit éppen gyakorolt rajtam. Ajkai ajkamat járták, s minden szabad, s érzékeny bőrfelületemet. Magatehetetlen voltam miatta. – Jooooeeee… - ez éppen egy rászólás lett volna, de őt pont nem érdekelte, majd egy pillanat alatt nyúlt derekam alá, s fordított meg maga alatt csakhogy hátulról csodálhasson tovább.

- Élvezni fogod… Lisa… élvezni fogod. – ragadta meg hajamat, s azzal együtt kissé hátra húzva fejemet kapta el ajkaimat miközben tenyerével alkotta meg a sajátos melltartómat. A testem az övé volt, teljes mértékben. – Sőt… - kezdett bele, s nem engedett el magától csak egyre jobban, s hevesebben végezte dolgát.

- Sőt? – szinte már előtte térdeltem, csakúgy mint ő tette mögöttem s a testemre ható érzésektől fejemet vállára dobtam kábulva, s elkapva egy szabad, kószáló kezét legérzékenyebb, s legjobban törődésre váró részemhez irányítottam. Ajkaimba haraptam a csodától.

- Úgy hallottam, hogy a szenátor is a városban van. – súgta a fülembe, s éppenséggel hatalmas nagy szerencséje volt, hogy varázslatos ujjainak köszönhetően átestem a mennyország kapuján, mert ha nem történt volna meg ez, minden bizonnyal magamnak kellett volna befejezni az elkezdett dolgokat, ugyanis leglombozóbb dologgal állt elő a lehető legrosszabb időpontban.

- Neked elment az eszed? – kérdeztem tőle, ahogy egyértelműen kikászálódtam tartásából, s lelépve kissé meggyengült lábaimra azon nyomban felkaptam a cigitartómat, s kiszedtem belőle egy lazító, füves darabot. Gondolkodás nélkül gyújtottam rá, ahogy eltávolodtam tőle, majd a falnak támaszkodtam. Ő pedig továbbra is ott volt az ágyban… egyedül… dolgavégezetlenül. Nem tudtam sajnálni.

- Lisa… - mordult fel kielégítetlenségében… nyűgös volt kissé, de én játszva a füstkarikákkal magam körül nagyon jól szórakoztam. Még azelőtt le kellett nyugodnom, mielőtt belegondoltam volna a szavai jelentésében.

- Segíts magadon!- kacsintottam rá vállat rántva és vigyorogva, mint egy boszi. – Szenvedj, ha sikerült megölnöd a hangulatot… - tártam szét a karomat, majd felé lépve apróra nyitott ajkaiba fújtam füves cigim füstjét. -… tudd, hogy nem vagyok hajlandó se józanon, se épen végigszenvedni a díjátadót. – bújtam a füléhez, ezzel elárulva, hogy beadtam derekamat neki, majd megveregetve a vállát magára hagytam őt… élvezze csak a saját társaságát, nekem más feladatom volt éppen.

Az igazság az, hogy el nem tudtam hinni, hogy a lehető legrosszabb időpont említette meg azt, amit említett. Teljesen elmentek neki otthonról. Az ember fia sosem akar hallani, se nem gondolni a szüleire miközben épp szexszel valakivel. Ezt az érzést nálam még az is fokozza, hogy én konkrétan sosem akarok hallani arról az emberről, ugyanis kapcsolatunk minden volt csak nem normális az egészségestől pedig javában messze volt. Nem igazán voltam hajlandó elfogadni a viselkedését, cselekedeteit. Mindettől függetlenül egy szem lányaként akkor is óvni akart, ha nem is tudott igazán, tehettem konkrétan bármit. Bulizhattam félmeztelenül, összefeküdhettem bárkivel, csinálhattam bármilyen hülyeséget ő mindig a lányaként tekintett rám… az más, hogy én nem tekintettem rá apaként… ezért is volt csak szimplán a neve „A szenátor”.

- Tom… - tekertem magam körbe egy selyemköpennyel mikor a lakosztályom ajtaját kinyitva testőrömhöz szóltam. Egy ismert politikus, s üzletember lányaként a személyi testőrség egyértelmű dolog volt… legalábbis az ő elképzelésük szerint, én a testőr jelenlétével nem igazán értettem egyet… meglehet éppen ezért fogyasztottam el belőlük kéthetente egyet, ugyanis nem sokan bírták mellettem. Persze felmerül a kérdés miszerint mégis egyáltalán miért fogadtam el, hogy legyen állandó őrangyalom a nap 24 órájában? A válasz pedig egyszerű… próbáltam tenni ellene, de valahogy mindig felbukkantak, s okosabbnak véltem végül egyességre jutni velük. Tom már harmadik hónapja volt velem, ami egyértelmű rekord volt. Ő „vigyázott rám”, s nem ütötte bele az orrát a dolgaimba én pedig elviseltem, hogy ott van mindig valahol a környékemen… s talán mostanra még meg is kedveltem ezt az ex katona férfit.

- Igen Lisa? – kérdezett rögtön vissza.

- El kellene hozni nekem egy ruhát ebből az üzletből. – nyújtottam át neki egy is papírlapot. – Minél hamarabb. – tettem még hozzá. – Nem akarok akárkit érte küldeni, mert egy kicsit értékesebb még az átlagos daraboknál is… magában meg megbízok. – engedtem meg egy mosolyt is magamnak.

- Ezt örömmel hallom. – bólintott, s zakójának belső zsebébe csúsztatta a kártyát.

- Megnyugodhat, míg vissza nem jön, ki sem teszem a lábamat a szállodából… nyugodtan rám állíthatja a folyosó kameráit. – nyugtattam meg őt mielőtt megszólalt volna.

- Azt hiszem, mostanság egész jól együtt tudunk működni… jelen pillanatban nem féltem.– jegyezte meg, s útjára is indult engedve visszatérni engem a lakosztályba.

Joe néhány napja keresett meg engem, hogy New Yorkban leszek-e napokban ugyanis szeretné ha VMA díjátadóra én lennék a kísérete. Soha nem voltunk még így együtt hivatalosabb eseményen, de alapvetően nem zárkóztam el tőle ugyanis semmi meglepő dolgot nem tud mutatni egy-egy vörös szőnyeg és a paparazzi jelenléte, ráadásul az emberek véleménye meg soha nem érdekelt egy kicsit sem.

- Mennyire szeretnéd a kedvenceid orra alá törni a borsot? – kérdeztem Joet mikor éppen zuhanyozott én meg szemrebbenés nélkül sétáltam be mellé a zuhanykabinba miközben kezemben egy pohár pezsgő volt… ebédként.

- Ördögi egy teremtés vagy. – nevette el magát, s ragadta meg a derekamat majd elvéve a kezemből a pezsgőt megitta azt, s könnyűszerrel szabadult meg tőle a földre dobva, engedve hogy összetörjön az.

- Beszél az áldott jó, angyali lélek. – vigyorogtam rá, s haraptam be ajkaimat, ahogy fenekem alá nyúlva érte el azt, hogy dereka köré fonjam lábaimat miközben a párás üvegfalnak nyomott minden erejével.

- Valamit elkezdtünk az előbb… - bújt a nyakamba, s gyanítom az üvegfalba készült beépíteni engem testével… nem bántam volna… majdnem el is érte.

- Wow… - véleményezte Cole a ruhámat, amikor még indulás előtt feljöttek a lakosztályomba hogy egy kis before partyt rendezzünk. Joe bandájának tagjaival is egészen jó kapcsolatot ápoltam, őrültségük mindenképpen felszabadító volt az emberek számára.

- Megfoghatom őket? – kérdezte JinJoo a banda gitáros lánya, miközben a melleimmel szemezett, ami nem bizonyult egy nehéz feladatnak ugyanis ruhám egy az egyben átlátszó volt, s azon felül, hogy volt egy testszínű alsó rajtam, csakis a gyémántokkal átszőtt átlátszó anyag volt rajtam, mint ruha.

- Ami az enyém a tiéd is. – nevettem fel, s jó magam megmarkoltam saját mellemet… a fiúk álla szó szerint leesett, de én csak kacagtam rajtuk.

- Inkább maradj az enyém még… jó? – s ekkor jelent meg Joe, aki hátulról elkapva vont magához. Meglehet azért tette ezt, hogy ne fedje fel a többiek előtt, hogy mennyire is tetszik neki ez a ruhám. Mindenének nagyon tetszett… sőt még a nagyonnál is jobban.

- Nem értem miért nem vagytok együtt. – vette fel JinJoo újfent az italos poharát.

- Nem az én terepem a párkapcsolatosdi… - ráztam a fejemet, majd belekortyoltam én is italomba, ami egy leheletnyire erősre sikeredett… no meg az is meglehet kapott olyan plusz dolgokat is, ami az alap vodkanarancs kombóba nem kellett volna. -… ellenben egy jó kis mókának sosem vagyok az elrontója! – rántottam meg a vállamat, s billegtettem egy kicsit csípőmet szórakozva egy picit Joeval.

- Hát azt meghiszem. – kacsintott rám Jack is. Melleim meglehet a figyelem középpontjában voltak már most is, s tudtam, hogy ez csak a kezdet volt. Talán szándékosan, talán nem szándékosan választottam ezt a ruhát az estére. Egy kedves divattervező barátom készítette el nemrég, s mikor kész lett vele felhívta rá a figyelmemet, hogy ha szükségem lenne egy „szolid” ruhadarabra mikor New Yorkban járok valami miatt… ő kölcsönadná nekem. Az állította, hogy a múzsája vagyok… s ma tényleg azzá váltam. A botrányosság illata a levegőben pedig csak felizgatta a testemet. Előre biztos voltam benne, hogy holnap minden portálon meg fogok ezzel a megjelenésemmel jelenni, s mint apuci büszke lánya egy csokorba szedve legszívesebben el is küldeném a képeket a kedvenc édesapámnak, csakhogy az irodáját kiplakátolhassa vele.

- Gyönyörű vagy… - simította meg derekamat Joe, s súgta fülembe Joe ezt.

- Tudom… - ismertem el, s oldalra fordulva egy kicsit egy ártatlan csókot adtam arcára.

Igazán mókásnak találtam már a limuzinban töltött időt is, s a vörös szőnyeges vonulás pedig egyértelműen mókás volt. Élveztem a kamerák fényáradatában fürödni, főleg hogy kellő mennyiségű alkohol és társai voltak a szervezetemben ahhoz, hogy teljesen feloldódjak és elfelejtsem azt, hogy mennyien is vannak körülöttünk. Edzett, s profi volt már a szervezetem annyira, hogy amit elfogyasztottam az nem akadályozott egyáltalán a létezésben, egyszerűen még a nem létező gátjaimat is feloldotta és gondolatanul élveztem a repülést.

- Ki tervezte a ruháját? – ordította be egy riporter, amikor éppen még csak a fotózásos részen jártunk… ez még nem a kérdések helye volt, de engem ez pont nem zavart.

- Apukámtól kaptam karácsonyra. – válaszoltam teljesen komoly arccal, majd kacsintottam egyet s könnyűszerrel fordítottam nekik hátat, hogy vállam felett visszanézve a lehető legártatlanabb ábrázatomat mutassam a világnak. Szalagcím értékű válasz volt ez, amit adtam, büszke voltam magamra.

A szőnyeg interjú részeit én mondhatni szkippeltem volna legszívesebben, egy életre elegendő pózolás után egyszerűen már csak egy kicsit le akartam ülni, s talán felfalni mindent, amit a bárban lehetett kapni. De ha mindez folyékony szinten jött volna össze, azt sem bántam volna. Még véletlenül sem kommentáltam egy kérdést, se ami azzal volt kapcsolatos, hogy mi most akkor együtt vagyunk-e Joeval. Bárkit az ujjaim köré csavartam, s ezt tettem a riporterekkel is… s ők ezt élvezték, s én is nagyon benne voltam a sejtelmes, szexi ködösítésben. Egészen le voltam foglalva addig a pillanatig a riporterekkel, míg csak egyszer szemem sarkából megpillantottam az éppen mögöttem elhaladó, s egyedül lévő Gigi Hadidot. A lány megjelenését a riporter is észrevette. Elmosolyodott.

- Foglalkoztat-e az a tudat, hogy a mai estén Joenak több korábbi barátnőjével is összetalálkozhatsz? – mondjuk érdekes volt, hogy felmert tenni ilyen kérdést, de szerencséje volt, hogy nekem tette fel, s nem másnál próbálkozott be hasonlóval.

- Micsoda találó kérdés… - jegyeztem meg kacagva, majd oldalt felfogva egy kicsit a ruhámat Gigi után léptem, aki rögtön észrevett… próbált volna másképp tenni.  – Tegyünk, úgy mintha jóba lennénk. – bújtam a füléhez, s suttogtam neki a szavakat alig hallhatóan. Jelenetet rendezhetett volna, s talán én még élveztem is volna, de nem így tett… egyszerűen átölelt s a néhány idelátó fotós kamerája felé fordultunk bájosan mosolyogva, kacarászva mintha a legjobb barátnők lennénk.

- Tudom, hogy ki vagy. – súgta halkan, amikor éppen nevetést színlelve hajoltunk közel egymáshoz.

- Helyes!- bólintottam. – Akkor azt is tudod, hogy Joe és én igen közel állunk egymáshoz… ha a közelébe mersz menni vagy még egyszer meg mered bántani, úgy ahogy a legutóbb tetted… isten bizonnyal nem állok jót magamért. – mondtam neki halkan, majd egyszerűen elbúcsúzva örömmel hagytam őket, s szinte felkacagtam, amikor velem szemben Zayn jött. Hozzá nem is szóltam egy szót se, csak ártatlanul pislogtam előtte, majd egy óvatlan pillanatban egy puszit nyomtam arcára és beszaladtam az épületbe.

- Neked totál elment az eszed. – rázta a fejét Joe mikor már nagyban ment a díjátadó, s felém fordította a telefonját. A Zayn pillanatom, s a Gigi bájcsevejem képeivel is már most tele voltak a különböző oldalak.

- Bármelyiküket ágyba vinném. – kuncogtam fel, s ujjaimat az övéire kulcsoltam majd számhoz emelve megpusziltam azt. – De te maradsz az első akkor is. – ismertem el, s rákacsintottam majd nyakába pusziltam. Tudtam, hogy kiknek a tekintete volt rajtunk, tudtam, hogy néhány kamera a mi környékünkön is volt.  Minden a show része volt… a saját showmnak. – Sosem érdemelt meg az a lány… - hajtottam fejemet a vállára. -… értékesebb vagy te ennél a féltékenykedős kategóriánál. – paskoltam meg a combját, majd magam mellé emeltem kistáskámat.

- Az egy…? – nevette el magát Joe.

- Arra gondolsz, hogy egy Gigi barbiebaba feje-e? – kérdeztem tőle ártatlanul. Teljesen el volt képedve.

- Őrült vagy… - nevette el magát, s ajkaimra csókot lehelt. Először tette meg ezt így kamerák előtt, de engem ez nem zavart, mert élveztem azt, hogy közeledett felém, s hogy kezdve elhagyni felesleges múltját a pillanatnak élt, s nem ragaszkodott az oda nem kellő emberekhez. -… ugye maradsz még velem? – kérdezte elválva ajkaimtól.

- Már rég lemondtam a magángépet… - ismertem el, s megsimítottam borostás arcát. -… hozzunk össze egy Body Moves féle partit… mindenféle cenzúra nélkül…

- Akkor soha többet nem fogsz elkerülni mellőlem. – gondolt bele.

- Olyan nagy baj lenne az? – haraptam az ajkamba miközben meg nem szakítottam tekintetünket… szavaim meglepték a magabiztos Joe Jonast. Büszke voltam magamra… nagyon büszke.