Hőség (Sebastian Stan)

Sziasztok! Az igazság az, hogy írni akartam én már nektek reggel is, de hát nem úgy alakult a dolog így hát kicsit sorozatozással, takarítással új energiát nyertem és hát.. Alkottam nektek ezt a szösszenetet! Remélem tetszeni fog! Úgy gondolom egy igazán kis "új vasárnapi" hétfős könnyed, kikapcsolós apróság! Az egyszerű írás is jobb, mint a semmi írás elvet vallva osztom tehát meg veletek ezt! Szépséges új hetet és májust nektek! Puszilok Mindenkit, Dorka 

Miről szól? Vajon hogyan viseli Sebastian és barátnője NY nyarának egyik legmelegebb napját lakásukban, ahol történetesen bedöglött a légkondi is? Segítek... nagyon nehezen!

Mi ihlette? A fent látott gif már korábban megjáratta a fantáziámat, de tegnap épp jött velem szembe egy NY top medencés helyszíneit felsoroltató cikk így hát... a dolog könnyedén összepakolódott! 

Szavak száma? 1907  

- Sebastian... én... meggyulladok... ez... elviselhetetlen. - egy újsággal legyezgettem magam, amint épp kiléptem a fürdőből ahol a világ leghidegebb zuhanyát vettem, de még az sem segített rajtam. Esélytelennek tartottam, hogy bármiféle ruhát magamra erőszakoljak így tehát konkrétan meztelenül sétálgattam a szobában. - Esélytelen, hogy még ma kezdjenek valamit azzal a légkondival? - kérdeztem kétségbeesetten tőle, ahogy láttam kezében ott volt a telefon, amin néhány perccel ezelőttig még valamiféle szerelővel próbált szót érteni... látszólag semmi sikerrel. 

Amint meglátta, hogy hogy sétáltam ki a fürdőből meglehet egy pillanatra elakadt a szava, s végig tekintve fedetlen testemen csillogó szemekkel lépett egy lépéssel közelebb hozzám. 

- Szó sem lehet róla... - ráztam meg a fejemet, s léptem egyet hátra. Neki persze nyilvánvalóan ez nem tetszett, s zsivány mosolya kíséretében próbált közelebb kerülni hozzám, de én mindig csak kiléptem előle. - … imádlak Sebastian, tudod nagyon jól. De azt se tudom elviselni, ha én magamhoz érek... legszívesebben a hajamat is levágnám kopaszra olyannyira meggyulladok. - ráztam a fejemet, s magyaráztam neki jelenlegi állapotomat. 

- No és mi lenne ha én érnék hozzád? - ajánlotta fel, majd ő maga is kibújt pólójából így mindössze már csak egy rövidnadrágot hagyva magán. Igazából nem értettem hogy egyáltalán azokat hogy viselte el magán. - Az egészen más, tudod.... - emelgette a szemöldökét sunyin, s jól látszott hogy szemében, s ezzel együtt nadrágjában is nőtt a vágya. Míg az előbbi egyre sötétebb lett, addig utóbbi egyre... domborúbb. 

- Bármennyire is legyen ez csábító, így is majdnem öngyulladok... nem akarok elporladni a kezeid között!- ráztam a fejemet, s eszembe jutott, hogy némi jég még van hűtőben így hát afelé billegtem mint egy őzike. Egyszerűen nem hittem el, hogy a városban ragadtunk miközben kint körülbelül az évszázad legmelegebb napja volt... nem hazudok. Csodálkozok, hogy az épületek nem kezdtek el olvadozni, mert hogy én mióta felkeltem nem tudok létezni. Úgy keltünk fel, mintha egy sütőben lettünk volna, valahol közel a maximum hőmérséklet közelében. Alig kaptunk levegőt. Egyik napról másikra meghalt a légkondink... a nyár kellős közepén. A pokol tüze kopogtatott az ajtónkon. 

- Pedig hidd el jobb lenne utána... a teljes megsemmisülés után... - úgy látszik elég izgatott lett, de tény hogy nem tudtam hibáztatni... végülis mindenféle ruha nélkül sétálgatott előtte a barátnője, vagyis én. Egy egészséges kapcsolatban az ilyennek nyilvánvalóan van hatása a másikra... s hát rajta megvolt. Láttam. 

- Hát persze.... - motyogtam neki, s minden erőmmel azon voltam hogy egyben maradjak. Testem kezdte feladni a szolgálatot, legszívesebben bemásztam volna a hűtőbe, talán rögtön a fagyasztóba.  - … mondjuk ha kéznél lenne Bucky fém karja... - gondolkoztam el, s úgy fordultam feléje h a jeges zsákomat nyakamhoz szorítottam mintha csak egy nyakpárna lenne.... csakhogy sajnos ez sem segített rajtam ugyanis tekintve, hogy ketten játszhatják ezt a játékot, Sebastian is beszállt a dologba... csípőre tett kézzel, ezúttal már ő is meztelenül állt előttem.  

- Bucky fém karja kellene, mi? - ráncolta homlokát, s látta hogy elakadt a lélegzetem ugyanis én is végig néztem az ő testén... hisz mégsem vagyok hülye, nem? És te jó ég, hogy én mit láttam. Őt. Teljes egészében. Nem hazudok, neki még ez a hőség is jól állt... szó szerint.  

- Igen... az. - nyeltem egyet bólintva, majd gondolkodás nélkül vágtam hozzá a jeges csomagomat. Mondjuk azt, hogy meglepődött. 

- Áúúúúcs... ez aljas volt. - nyögött fel, hisz meglehet talán egy nemesebbik felét is érintette a meglepetés küldeményem. 

- Bocs. - vigyorogtam rá, amint elsétáltam mellette ártatlanul rebegtettem a szememet, majd miközben feltekertem a hajamat a fejem tetejére egy puszit nyomtam a vállára. - Majd meggyógyul mire katona leszel... nagyfiú. - mondtam, s szándékosan gyorsabban szedtem magam alatt a lábamat, mert tudtam hogy előbb utóbb úgyis utánam ered. - De most tényleg... nincs véletlenül nálad Bucky fém karja? - pillantottam feléje miközben egyszerre ittam meg egy fél liter vizet. 

- Oh de persze.... itt a hátsó zsebemben. - rázta a fejét nevetve, ahogy az ajtófélfának dőlve nézte ahogy lassan szó szerint felfövök saját levemben. A meleg kezdett az agyamra menni, de tényleg. 

- A jégkoporsó is jöhet, amibe visszafagyasztották Buckyt... - tártam szét karomat feléje nézve. 

- Tudod, hogy az CGI volt... nyűgöske. - cukkolt direkt. 

- Modern Hófehérke... ne mondd, hogy te nem örülnél neki ha valós lenne? - tettem fel a kérdést neki csípőre tett kezekkel, mire megszólalt a telefonja pontosan ott, ahol az előbb hagyta. - Komolyan mondom, kevesebb ember tehetne most a légkondi szervizesnél boldogabbá... - én így imádkoztam afelől, hogy az kereste, akiért én reménykedtem. - Ő az? Mondd azt, hogy ő... - üzenetét olvasta szótlanul, engem mindenféle információ nélkül hagyva. - Esküszöm a testemet, lelkemet eladom neki, ha kell... - kerültem közelebb hozzá, mire letette a telefonját, s engem tisztelt meg minden figyelmével. 

- Na ahhoz nekem is lesz némi hozzászólnivalóm... - billentette oldalra a fejét, majd elkapta a derekamat és magára rántott, s úgy kebelezte be ajkaimat. - … pontosan 5 perced van összeszedni magadat, Anthony és Chris mindjárt itt lesz értünk!- jegyezte meg, majd fedetlen fenekemre csapott egyet.  

- Hova megyünk? - érdeklődtem kicsit távolabb jőve tőle, a teste melege az enyémhez hozzáadva... majdhogynem kibírhatatlan volt. - Tudod, hogy én ilyen időben nem teszem ki a lábamat az utcára? Beleolvadunk az aszfaltba! - vázoltam fel számára az igen valószínű történéseket. 

- Egyszer beszélnél csak kicsit kevesebbet!- tette össze kezét maga előtt nevetve, mintha éppen csak a csendért imádkozna. - 5 perc! - tartotta elém az ujjait szétmeresztve. 

- Nem vagyok hajlandó felvenni ruhát... komolyan Seb... az előbb próbálkoztam és rendesen viszketni kezdtem tőle. - néztem feléje aggódva, mert tényleges gondot okozott számomra az hogy ruhában képzeljem el magamat, inkább továbbra is éltem annak az állapotnak, ahogy a Jó isten megteremtett, Sebastian előtt pedig nyilván nem kellett szégyenlősködnöm. 

- Figyelj csak... - lépett ő a szekrényemhez, miközben egy boxert húzott magára. - … vedd fel ezt, meg teker magadra ezt.... bőven elég lesz. - nem okozott neki gondot elővenni egy bikinimet, illetve egy kis lenge nyári kimonószerűségemet, kettő pillanatig sem gondolkozott a dolgon.  

- Esetlegesen... ha a színészkedés nem jön be... nem érdekel egy stylist munka? - kacsintottam rá, majd gyors léptekben, de azért nyilvánvalóan szájat húzva vettem fel magamra a bikinit, ami bármennyire is picinyke darab volt mégis irritálta testemet, már csak a tudata is. 

- Hidd el máshogy is magadhoz köthetsz... - gondolkozott el, majd ekkor meg szólalt a csengőnk, s mire felfoghattam volna, hogy mi is történik ő lehajolva vállára csapott engem, s így indult meg a kijárat felé. 

- Tegyél le...Sebastian... tegyél le... - kapálództam, de nyilvánvalóan nem volt semmi esélyem ellene, erőm az ő edzett ereje mellett eltörpült. 

- Amúgy az ajtó nyitva volt... - jegyezte meg Sebastian mikor kinyitotta az ajtót a barátaink előtt, s csatlakozva hozzájuk indult meg kifele innen. Egy cseppet sem hatotta meg az, hogy én vergődtem a vállán, amibe egy néhány perc után meglehet belefáradtam, s végül inkább csak a látványba feledkeztem... meglehet különösen tetszett az új Tél katonája edzésének eredménye. 

- No és ti hogy vagytok fiúk? - pillantottam fel rájuk, s nem volt kétséges... mindannyian elnevettük magunkat, hisz tagadhatatlan volt, hogy komikus volt a helyzet. Üdv a felnőttek világában... legalábbis a mi verziónk szerint. 

- Anthony... én... hozzád megyek... tényleg!- újfent örömmel fejeztem ki boldogságomat Mackie felé, akinek a világ legcsodálatosabb ötlete támadt amikor összetoborozta a baráti társaságot testvére new yorki apartmanjába (aki történesen nem volt a városban), ahol történesen volt egy szabadtéri medence is... fent a csodálatos felhőkarcolók magasságában... ha van élet, akkor ez az volt. Egyedül így lehetett elviselni ezt a meleget, sehogy máshogy. S hiába kezdett lassan lemenni a nap, a hőség úgy gondolta hogy nem hagy minket magunkra. 

- Azonnal elvihető!- kacagott fel Anthony felesége. 

- No és velem mi lesz? - úszott mögém Sebastian, s így már vízben talán könnyebben viseltem közelségét... sőt... így már nagyon is tetszett. 

- Hmmm... nem is tudom. - hajtottam oldalra fejemet, ezzel azt vállára téve. Tetszett, ahogy a hűsítő víz mellett, ami egész testemet kényeztette még az ő ajkai is megtalálták a megfelelő helyüket... az én nyakamat, ahogy kezei pedig a víz alatt a testemet simították. - Mi is legyen veled? - gondolkoztam, s ajkamba kellett harapnom, nehogy túlságosan hangosan kinyilvánítsam érzéseimet miközben az ő ujjai saját útjukra indultak. 

- A kérdés itt az, hogy... veled mi lesz. - harapta meg gyengéden fülcimpámat, s éreztem hogy testem frusztráltsága egész magas szinteket ütött meg. Meglehet hálát adtam az égnek, ahogy elhomályosodott látásom tudatta velem, ahogy a többiek lassacskán kezdtek a lakásba szállingózni, tekintve hogy Chris is barátnője valamit főztek a társaságnak. 

- Jösztök ti is? - fordult vissza Anthony felénk, amikor kéz a kézben sétált ki a medencéből feleségével. 

- Még egy kis... megbeszélni valóm van a hölggyel. - válaszolt Sebastian, mire Anthony kicsit sem leplezve véleményét hangosan röhögte el magát. 

- Megbeszélni való. - ismételte el kicsit sem úgy, mintha hitt volna Seb szavainak. 

- Fiatalság... - valószínűleg mosolyogva mondta ezt Mackie felesége, s férje fenekére csapott... talán mindez mindkettőjüket igazán meglepte. 

- Asszony... - sikított fel Anthony pajkosan, s távolodva már egyre kevesebbet hallottam, s láttam belőlük ugyanis Sebastian... ugyanis Sebastian úgy gondolta, hogy még ott helyben elveszi az életemet. 

- Tudod, hogy bent... várnak minket. - mondtam miközben éreztem, ahogy pillanatokon belül eggyé válok a vízzel.  

- Szeretném előrehozni a desszertet... - suttogta a fülembe, s mire egyet pislogtam volna ő már magával szembe fordított s úgy engedte hogy önkéntesen kapaszkodjak nyakába, s testébe. 

- Nem bánom. - nevettem ajkába, s igen nagyon tetszett amikor gond nélkül tolt a vízben a medence szélére így pont elérve egy olyan szöget, amit bentről a többiek nem láthatnak. 

- Tudod, hogy... csendesnek kell lenned. - nézett mélyen a szemembe, ahogy  egyik kezével megsimította arcomat másikkal pedig... valahol a víz alatt varázsolt valamiféle jóságot. 

- Neked pedig gyorsnak... - csillant fel a szemem, s amikor már érezhettem magamban őt... újfent forróság töltötte el a testemet, csakhogy ezt közel sem bántam. A szex Sebastiannal több mint mennyei volt... s úgy tűnt a vágya kielégíthetetlen. Két éve voltunk már lassan együtt, de figyelme sosem lankadt irántam... amit én élveztem. Mindig. Mindehol. A legkülönbözőbb helyeken. 

- Csak nehogy a karjaimban kelljen kivinni a kisasszonyt...- ölelt át, ahogy egyre ritmusosabban épített konkrétan majdnem bele a medence peremébe.  

- Nehogy.... - ismételtem el, s ha ajkaival nem fedte volna az enyémeket... lehet az egész épületegyüttes  az én hangomat hallotta volna... ahogy... ahogy Sebastian nevét ordítom. - … te jó ég. 

- Gyors, profi munka. - kacsintott rám, s miután visszanyertük mindketten emberi lélegzetvételünk folyamatát óvatosan lökte el magát... csakhogy észre sem vettem, hogy magával vitt valamit tőlem. 

- Add vissza!- úsztam feléje azonnal mikor észrevettem, hogy miközben én valahol egy másik dimenzióban léteztem ő kioldotta bikinifelsőmet s megszerezte magának azt. 

- Gyors, profi munka!- menekült előttem megpörgetve a levegőben a fekete kis apróságomat. 

- Hát jó... - tártam szét karomat, majd utána sétálva mindössze karjaimmal tudtam eltakarni felsőtestemet amint épp a társaságunk férfi tagjai mellett sétáltam el vigyorogva.  

- A ti haverotok!- forgattam a szememet, miközben belül igen mosolyogtam... s tudtam jól, hogy valahol mögöttem ő is nagyon így tesz. 

- Ajjj asszony... siess már... nehogy megfázz!- vágódott ki a nekünk kiosztott vendégszobából Sebastian valóságosan drámai módon, majd elém rohanva kettő pillanat alatt kapott fel ölébe miután bebugyolált kb. Lehetetlen módon egy törülközőbe. 

- Nehogy... - visítoztam karjaiban. 

- Ezek megőrültek... - hallottam Chris hangját még elmosódva. 

- Szimplán csak szerelmesek... - javította ki Mackie... s azt hiszem ezzel egyet kellett értenem, merthogy tényleg igaza volt. Szerettem Sebastiant. Az életemnél jobban.