Robbers (Matt Healy)

Sziasztok! A mai olvasnivalóm az húgom kérésére készült el. Az igazság az, hogy hetek óta rágta már a fülemet, hogy írjak neki valamit, s eddig a pillanatig nem igazán sikerült a kívánságát teljesítenem, de a minap megemlítette, hogy írjak akkor neki Mattyvel a 1975ból, s mivel ez közelebb áll hozzám, mint a kpop szerelmei így ezt könnyebb volt teljesíteni, s tádááááám... itt is lenne a kis apróságom számára,  s számotokra is! Remélem, tetszeni fog! Jó olvasást! Puszilok Mindenkit, Dorka 

Miről szól? A the 1975 banda Robbers klippforgatásáról szól az én elképzeléseim szerint. 

Szavak száma? 2133

Az említett klipet pedig ha nem láttátok még ITT megnézhetitek. Talán ajánlanám még olvasás előtt így tenni! (Ps.: Érdekesség, hogy habár rengeteg zenét hallgatok, s így videót is elég sokat nézek, de csak igen kevésre mondom azt, hogy "ez a kedvenceim közé tartozik". Ez a videó egy a kevés közül.)

- Én pedig már megmondtam nekik... vagy veled forgatunk... vagy senkivel!- tárta szét karját előttem engedve, hogy mókásan mintázott ingje csak úgy repüljön körülötte, mint egy szuperhős köpeny. A cigarettájából a füst körülölelte egész testét, az elmúlt 20 percben ez volt számára legalább a harmadik szál... nem tudtam elképzelni, hogy valaha meg fogja únni. 

- De Matt... én nem akarom ezt... - ráztam a fejemet, majd felhúzva lábaimat, térdeim közé zártam a fejemet, ahogy éppen száradó, de még félig vizes hajamat hátrasimítottam. - … mármint... - forgattam a szemeimet. 

- Mi mármint? - kérdezett rá, s éreztem ahogy elém térdepelt az ágyra ugyanis ahogy megtámaszkodott az ágyon az nyöszörgött alattam. - Hmmmm? - kérdezte, s elnyomja cigijét lábfejeimet fogta meg, s apró pici puszikat lehelt rájuk. 

- Láttam milyen lányok közül választhatnál... - motyogtam neki halkan. - … nekik ez egy hatalmas lehetőség lenne... ők... gyönyörűek. - folytattam igazán halkan, s ha akartam volna se tudtam volna ellenkezni, amint ő fogta és szépen lassan közelebb húzott az ágy széléhez majd letéve lábaimat a földre az arcomat a sajátja elé tárta... legalábbis megpróbálkozott vele. 

- Tudod... ez pontosan nem érdekel. - rázta a fejét, majd mutatóujjával az állam alá nyúlt. Látni akarta a szemeimet, én pedig kerülni akartam a tekintetét. - Én a barátnőmmel akarok forgatni... mert nekem ő... TÖKÉLETES!- igen lassan, nyomatékosítva mondta ki az utolsó szavát, s úgy emelkedett fel óvatosan elkapva az ajkaimat.  

- De... nem is vagyunk... publikusak... - s habár ajkai, az ajkaimon a világ egyik legcsodálatosabb érzése volt mégis most valahogy nem úgy éreztem, mintha mindezt értékelni tudnám. - … ezek után... egészen egyértelmű lesz. - egy éve voltunk már lassan együtt, s ezalatt az időszak alatt valahogy mindig sikerült ügyesen kijátszani a médiát, a rajongókat. Senki sem tudta, hogy Mattynek barátnője van... vagyis tudták, de aki valójában tudott róla, az hétpecsétes titokként őrizte a titkot, aki pedig csak sejtette, hogy tudta az tudni akart mindent az ismeretlen idegenről. Rólam.  

- És... őszintén... kit érdekel? - megsimítva arcom elérte, hogy kinyissam a szememet, s egyenesen az ő csokoládé barna, csillogó szemeibe nézzek. 

- Öhhmm... engem? Mindenkit? - próbáltam valamiféle kínos mosolyt virítani, de kétlem, hogy abból bármi is sikeredett... inkább tűnhetett valamiféle halovány vicsorításnak.  

- Azt kell hogy mondjam, hogy őszintén buta vagy... - rázta a fejét, majd egy könnyed mozdulattal elfektetett az ágyon s szépen lassan felém magasodva rám mászott. 

- Háátt... - ráncoltam homlokomat, nem mondhatni hogy értetem az álláspontját. 

- Te vagy a legcsodálatosabb, legtámogatóbb barátnő, akit a jó istenek mellém küldhettek... csak nézz rám... egy ilyen fura bogyó mellé... - végigmutatott magán, ahogy csípőmre ült. - … egy ilyen istennőt küldtek... - mutatott ekkor rám, s éreztem ahogy elpirulok egész testemben, le kellett hunynom a szememet csakhogy elhiggyem hogy ez így tényleg létezik. - … akit talán már szívesen mutatnék meg a nagyvilágnak. Ráadásul a szerep ránk lett írva... az egészet veled képzeltem el!- mondta, s apró köröket kezdett rajzolgatni a hasamon. 

- Rám lett írva? - vontam fel a szemöldökömet, amint kinyitottam a szememet. 

- Persze... - bólintott. - … a rendező egy nagyon jó ismerősöm, akivel valahogy ezt az egészet együtt álmodtuk meg. - rebegtette a szempilláit előttem.. Jól tudta, hogy ez a gyenge pontom... ahogy az is, amikor beletúr göndör fürjeibe... mint egy angyal, úgy nézett ki. Egy absztrakt angyal. 

- Szóval úgy nézek ki, mint egy drogfogyasztó, szabadszellemű tolvaj? - elevenítettem fel neki a videó alap koncepcióját, majdhogynem elnevetve magam. Ha úgy gondolta, hogy meg tud győzni előző szavaival... hát érdekesen gondolta.  

- Bolond. - rázta a fejét, majd kezét derekam alá helyezve felültetett engem, hogy vele szembe legyek. - Úgy nézel ki mint a barátnőm... s az is leszel... így vagy úgy, de úgyis elérem, hogy igent mondj!- kacsintott, majd már annyira közel húzva magához, hogy egy tollpihe sem fért volna el kettőnk között fülem mögé csókolt. 

- Majd meglesem a naptáromat, hogy hogy érek rá... -haraptam ajkamba, ahogy fejemet hátra vetette. 

- Nem szükséges... - reagált rögtön. - … a hajnali new yorki járatra vannak jegyeim. - tárta fel előttem ezt az aprócska tényt, amiről én eddig a pillanatig nem lettem tájékoztatva. 

- Hogy micsoda? - kérdeztem vissza rögtön. - Nem úgy volt, hogy jövőhéten forgattok? - elengedve tartásából két kezemen támaszkodtam meg könnyedén. 

- Gyors változások. - kacsintott rám, mire én pedig csak szimplán elengedve a magamat úgy vágódtam hátra a puha takaróba, mintha csak egy farönk lennék. - Szóval? - magasodott ismételten felém. - Igen mondasz, s jössz önszántadból vagy csak simán becsomagollak egy táskába és úgy viszlek fel a repülőgépre? - kérdezte zsiványan, de valahogy mindezzel ellent mondott kinézete, ahogy barna, gyűrűgöndör fürjei bájosan az arcába hullottak. - Kell-e még győzködnöm egy kicsit téged? - tette fel a kérdést, s egyre közelebb, s közelebb hajolt hozzám. 

- Talán még egy picit győzk... - válaszoltam volna, de mire befejezhettem volna a mondatomat, ajkai már az enyémen voltak. Rögtön elhallgattatott. 

- El sem tudom hinni, hogy mit vagyok képes érted megtenni. - ráztam a fejem elképedve majd feles poharainkat a srácokkal összekoccintottuk, s kicsit elfanyalodva dobtuk el a poharainkat valahova a távolba. A helyszínnek alapvetően egy rumlis helyiséget kellett visszaadni, így mi csak segítettünk neki benne. 

- Tudod, hogy szeretsz. - csücsörített felém, majd mikor a rendező elordította magát, hogy FOROG beállva elém engedte, hogy meggyújtsam cigijét ismételten, s a zenei aláfestéssel egy időben a szobában néma csend lett, s mi pedig játszottuk tovább a szerepünket. Ő az asztalon állt, s énekelt nekem majd közelebb hajolva számba fújta a füstöt, s úgy csókolt meg, ami igazán tetszett. Igen... az első pár pillanat a kamerák előtt mondhatni, hogy egy kicsit zavaró volt, de kinek ha nem nekem vannak a legjobb barátaim, akik segítettek legyűrni a lámpalázamat? Ráadásul a rendező szavai is sokat segítettek... meg meglehet oldott a félelmemen az az üveg whiskeyje amit direkt ezért készített be, s meg kell mondani tényleg jól jött. 

- Imádlak!- tátogtam neki, majd mikor az ágyra rántott, s leteperve felsőmet szétnyitotta rajtam egészen elfeledkeztem arról, hogy forgott a kamera... nem tűnt fel hogy egy stáb van körülöttünk, se nekem se neki... s pontosan ez volt a cél, minél valósághűbbként visszaadni az eseményeket, s ha valami, no az sikeredett. 

A forgatás egy két napos esemény volt, ahol az alvás mennyisége igen kevés óraszámra redukálódott... s még azt sem mondhattuk, hogy majd pihenünk míg mások jeleneteit veszik, ugyanis konkrétan mindig mi ketten voltunk a középpontban, amit meg kell valljak egy idő után észre sem vettem, s hogy miért? Mert ő elfeledtette velem azt, hogy ez egy forgatás, egyszerűen tényleg úgy sétáltunk az elhagyatott épületek között mintha tényleg csak mi ketten lettünk volna ott. Csak magunkat kellett adni, egy aprócska extrával.  

- 20 dollárban, hogy összetöri magát... - néztem Georgera mikor a leeresztett medence szélén figyeltük azt, ahogy Matty éppen egy gördeszkával próbál hősködni, jól tudtam hogy ennek mi lesz a vége... valós sérülés. 

- Legyen ötven. - nevetett rám, s mire kimondta konkrétan azzal egy időben Matty sikeresen akkorát vágódott a plusz kerekeivel, hogy rendesen megijedtem. Ez volt kb. 2 másodperc ugyanis utána rögtön hangos nevetésbe törtünk ki mindannyian. 

- Tudtam, hogy össze fogod törni magad. Tudtam. - tapsikoltam leguggolva, hogy közelebb kerüljek hozzá, majd felé nyújtottam a kezemet, várva hogy összeszedve magát feltápászkodjon. 

- Gondolom tetszett is neked ez a jelenet. - rázta a fejét fintorogva. 

- Hát persze... - nyújtottam ki a nyelvemet rá, majd a fiúk segítségével felhúztam őt a mi szintünkre. - … de hidd el, főszereplő nélkül elég nehéz klippet forgatni, így kérlek... vigyázz magadra. - léptem közelebb hozzá, s megütött arcára adtam egy apró puszit, amit követett szája is nyilvánvalóan. 

- Matty... ha összetöröd magad, utána hidd el én is megverlek. - sétált mellénk a menedzserük, s veregette meg Matty vállát, miközben  én egy "én megmondtam" pillantással vigyorogtam rá. - De gondolom a barátnőd is örömmel besegít nekem. - nézett rám miközben a sminkes, s fodrász csapatunk ismételten körülöttem sertepertéltek. Szerencsése túl sok dolguk nem volt velem ugyanis erősen a kevesebb, néha több koncepcióra mentek rá az elképzeléssel, de mégis azért ott kellett lenniük.  

- Persze. - bólintottam, majd Matty kezébe helyeztem az éppen meggyújtott cigimet, amiről tudtam, hogy újfent szükséges kellék lesz a követkető jelenetben. Még jó, hogy különösebb bajom nem volt a cigifüsttel ugyanis amekkora dózist kaptam az elmúlt órákban az talán nem kis aprócska volt. - Tudod, hogy én sosem bántanálak... - ráztam a fejemet, majd beletúrva a hajamba bólintottam a rendezőnek, hogy mi újfent készek vagyunk, s a jelzés után, amint Matty leült örömmel vettem el a cigit tőle, s lábai közé lépve óvatosan tartottam ajkai közé a cigit, s ahogy szívott belőle hajoltam közelebb hozzá, s engedtem ahogy átfújja az enyémbe a füstöt. Később, visszatekintve a nyers felvételeket arra jöttem rá, hogy talán ez volt az egyik kedvenc felvételünk magunkról. 

- Most mondd, hogy ez nem rád lett írva... - fordult oldalra miközben a kényelmes moziülésekben hagytuk, hogy megigazítsák a sminkünket... merthogy volt egy olyan jelenetünk is, amikor egy moziban ülünk, s filmezünk miközben nyilvánvalóan újfent drog hatása alatt vagyunk. Az egész klip témája ilyen volt. A pillanatnak élő, szabadszellemű páros kalandja. 

- Tényleg... mindig is vágytam arra, hogy porcukrot kenj a számba miközben forog a kamera... - forgattam a szememet gúnyosan. 

- Mondd, hogy nem szexi... - hunyorgott, majd bocsánatot kért amikor éppen nyugodtan kellett volna ülnie, de ő inkább velem játszadozott, amit nyilván a sminkes annyira nem értékelt. - … mellesleg arra gondoltam, hogy te is állandóan beszélsz a filmek alatt. Állandóan. - incselkedett, mire én automatikusan karjába csaptam, mire ő felhorkanva játszotta a megsértettet.  

- Szörnyű vagy. - grimaszoltam rá, s úgy sejtettem ma a sminkesem engem sem fog túlságosan kedvelni. Mi egy külön világban éltünk itt a forgatás alatt, ahol csak ketten léteztünk, s a többieket csak igen ritkán vettük észre. 

- Beszél a barátját bántalmazó nőm! - vágott vissza. 

- Már megbocsáss...- emeltem magam elé a kezemet. - A videóklipp története szerint kit is lőnek majd meg az üzletben? Téged. - mutattam rá, említve hogy mi is lesz a következő jelenetünk amit ez után fogunk forgatni. - Miért? - tettem fel a kérdést, s túljátszva szerepet komikusan mutattam, hogy elgondolkozok a válaszon. - Pontosan azért, mert nagy a szád drága Matty... s hősködsz. Szóval... - tártam szét karomat, majd közelebb hajolva egy csókot adtam ajkaimra. 

- Jó... veletek nem lehet mit kezdeni, hihetetlenek vagytok!- sminkeseink majdhogynem egyszerre adták fel a próbálkozásaikat, miszerint igazítanak kinézetünkön. Egyszerre nevettünk fel. 

- Gusztustalanul szerelmesek vagyunk? - kérdeztem tőle el nem szakadva szájától. 

- Gusztustalanul. - harapta meg gyengéden ajkaimat. 

- Hááááátt.... ez a következménye a hozd-a-barátnődet-a-munkába elképzelésnek. - jegyeztem meg, s feltéve a lábamat az előttem lévő székre még jobban elkényelmesedtem. 

- Sosem érdekelt senki véleménye. - mondta, ahogy megpuszilta vállamat, mielőtt fejét arra hajtotta volna le. 

- Kezdem azt hinni, hogy pornót forgatunk amúgy... - jegyezte meg mögöttünk George, akiről esküszöm nem tudtam, hogy mind idáig ott volt. Csak kicsit ijedtem meg tőle, csak kicsit. 

- Neked elment az eszed... - sikítottam fel, majd bosszúból felé dobtam egy kis popcornt. 

- S még így is én számítok normálisnak mellettetek...-  cukkolt minket vigyorogva, s úgy távozott mögülünk hogy mindkettőnk haját rendesen összeborzolta. Szóval akkor ki is volt a nem felnőtt? Hmm... jó kérdés. 

Hetekkel később mikor a videó vágott formáját nézhettük már, a publikálás előtt néhány perccel rá kellett jönnöm, hogy örömmel vettem részt ebben az egészben a kezdeti ellenállást leszámítva is, s hogy miért? Mert egyszerűen az őszinte boldogság látszott Matty arcán, amikor visszanéztük a végleges változatot. Egyszerűen mintha egy kisgyereket ültettem volna le mese elé, annyira a képernyőé volt minden figyelme. Körülbelül két milliárdszor mondta el hogy mennyire hálás azért hogy részt vettem ebben a projektjükben, ami igazán fontos volt számára... főleg hogy ez volt az egyik legkedveltebb dala az albumukról, már ha az előadó választhat kedvenc számot a sajátjai közül. 

- Szóval mit gondolsz? - a kérdés amire mostanság elég sokat válaszoltam.  

- Azt mondják, hogy mindig a megérkezés a legfontosabb része a bemutatkozásnak... s ha van stílusos bemutatkozás... ez az. - mutattam a képernyőre utalva arra, hogy amint kikerül a videó a világ elé lesz tárva az, hogy ki is Matty barátnője. 

- A legstílusosabb... - kacsintott, majd ölében közelebb húzott s úgy bújt a nyakamba, s lehunyva a szememet hallhattam ahogy kattant a kamera ugyanis a fiúk, s mindenki örömmel örökítette meg az ilyen összebújásainkat "jót tesz a videó promotálásának" jelszóval... mostanra viszont megszokva mindezt, talán örültem is neki. Boldoggá tett az, hogy ő boldog van. 

- Kint is van! - tapsolt egyet a menedzserük, s úgy figyeltünk egyszerre a kivetítőre ahol újfent végig nézhettük a videót csak ezúttal úgy, hogy a világ különböző pontjain valószínűleg megannyi rajongóval együtt tettük már ezt. 

- Köszönöm, hogy itt vagy nekem... - suttogta a fülembe halkan miközben továbbra is csillogó tekintettel nézte meg valószínűleg századjára a végső művet. - ...köszönöm...