Szavak száma? 2966
Inspiráció? Lady Gaga iránt érzett szerelmem (a főszereplő lány érzései teljes egészében az én érzéseimet írják le a Királynőm iránt) + Sebastian Stan szimpla léte (hisz kellemest a hasznossal keverve, nyilván vele írtam meg ezt a törénetet)
- Ígérem… ezek lesznek az utolsó darabok, amit elteszek… Istenemre esküszök! – sétáltam ki a gardróbomból a hálószobámba, ahol az a kép fogadott, hogy Sebastian a bőröndömön alszik… konkrétan, ahogy ki volt nyitva a hatalmas bőrönd ő mintha belehullott volna feküdt ruháim tetején. Elmosolyodtam. Természetes volt, hogy fáradt volt, hiszen alig egy órája érkezett meg lakásomra, ahonnan alig egy óra múlva indulunk is tovább. Egy 15+ órás repülőút után érkezett haza New Yorkba, csak azért, hogy néhány dolgát összeszedve, s meglepve engem indulhassunk a kaliforniai sivatagba. Eljött az idei Coachella kezdetének ideje. Alig lehettem volna izgatottabb. Alig. Róla ezt már kevésbé lehetett volna elmondani, de azt hiszem ezt a történések is igazolták. Nem tudtam hibáztatni. Halkan letéve fotelemre az újonnan előszedett ruhákat vettem elő hátsó zsebemből a telefonomat, s úgy lőttem az alvó Hófehérkéről néhány paparazzi képet. Tudtam, hogy meg fog ölni érte… de azt is tudtam, hogy a rajongói pedig piedesztálra fognak emelni… s azt hiszem ezúttal mindenképpen a rajongóhad mellé álltam. Megérdemelték, hogy osztozzak rajta velük. – Hashtag Coachella izgalmak. – motyogtam magamban, míg posztoltam a képet Instagram oldalamra, majd olyannyira bele voltam merülve a képernyőmbe, hogy derült égből villámcsapásként ért az, amikor valaki megragadta a csuklómat, s egyszerűen magára rántott.
- Mi ez a sunyi vigyor? – méregette végig az arcomat, s könnyedén maga alá teperte testemet, s úgy emelkedett felém. Ekkor megszólalt a telefonján az automatikus értesítő. – Te már megint mit csináltál? – emelgette szemöldökét mókásan, s el nem engedve engem nyúlt telefonjáért, hogy megláthassa mit alkottam. Meglátva reakcióját még mókásabb volt a helyzet.
- Semmit. – ráztam a fejemet ártatlanul, pislogva, mint egy szende szűz… addig a pillanatig, amíg arcom elé nem helyezte telefonját, mire muszáj volt ajkamba harapnom. Annyira aranyos volt.
- Semmit? – incselkedett ráncolva homlokát, majd eldobva telefonját csuklóimat fejem felé helyezte. – Semmit? – ismételte el megint, majd teste már egészében az enyémet fedte. – Tudod, hogy nem helyes a paparazziskodás? – hajolt fülemhez, gyenge borostájával érintve puha bőrömet.
- Egy magasabb jóért tettem. – kuncogtam miközben éreztem, ahogy felsőmet egyre magasabbra, s magasabbra tolja rajtam.
- Magasabb jóért? – emelte arcát az enyém elé, s úgy csillogtatta meg előttem kék szépségeit előttem. – Mindjárt csinálok én neked olyan semmit a magasabb jóért, hogy hidd, el nem hagyod el ezt az ágyat egy ideig. – simította kezét fenekem alá, s az én lábam automatikusan kulcsolódott dereka köré.
- Fél óra és itt a kocsi értünk. – suttogtam, s bármennyire is akartam volna őt itt és most, tudtam, hogyha elcsábulok, akkor valószínűleg sosem készülök el, s ezt nem engedhettem volna meg magamnak.
- És? – kérdezte miközben ujjai már csípőm mentén kezdtek volna megszabadítani apró nadrágomtól.
- Viselkedjen Mr. Stan! Nem leszünk így jóban! – ráztam a fejemet, s egy gyors csókot nyomva ajkaira, lelöktem magamról s gyorsan kikászálódtam az ágyról.
- Továbbra sem értem ezt a rengeteg ruhát… - mondta szórakozva, miközben fejét támasztva feküdt oldalára, s nézett engem, ahogy a világ legnagyobb utazóbőröndjét pakoltam teli. Egy kósza hajszáj nem fog elférni benne, ha egyszer ráfordítom a tetejét.-… 3 nap, 3 felső, 1 nadrág… minden el van intézve. – szavait fej rázva engedtem el fülem mellett.
- Abban az esetben, ha sátraznánk…egyet kellene értenem veled. De nem így tesszük… a hotelben pedig annyi ruha elfér, amennyit szeretnék. Nem tudhatom, hogy mihez lesz kedvem. – tártam szét karomat gúnyos vigyorral.
- Én a fürdőruhát minden napra mozgalmat támogatnám. Láttam a szépséges darabjaidat… - húzott ki óvatosan egy fekete gyönyörűséget a bőröndből, mire azonnal mellette termettem, hogy rácsapjak a kezére. A rend még nem szűnhet meg most… elég lesz majd akkor nyakig ruhában fürödni, mikor megérkezünk a hotelbe. Jól ismertem magam, s ő is engem. -… de benne vagyok az egész napos meztelenkedésben is. – tárta fel előttem elképzeléseit széles, sunyi mosolya kíséretében.
- El is felejtettem már milyen a fáradt Sebastian! – jegyeztem meg szememet forgatva majd ekkor először próbáltam becsukni a bőröndömet… több-kevesebb sikerrel. – Szörnyen szórakoztató! – vigyorogtam rá és egy pillanatra belegondoltam, hogy még mennyi mindent össze kell pakolnom.
- Segítsek? – ajánlotta fel szolgálatait, de én nem is foglalkozva vele szenvedtem inkább egyedül. – Jó… segítek. – válaszolta meg saját magának a kérdését, mire én egyszerűen felmásztam az ágyra, s a bőrönd tetején foglaltam helyet, s addig ugráltam rajta ülve, amíg ő be nem tudta cipzározni azt. – Legjobb csapat! – csapott kezembe a győzelem hevében.
- A legeslegjobb. – hajoltam közelebb hozzá, s nyomtam ajkaira egy csókot mire csak azt láttam, hogy arca hulla fehér. – Mi az? Mi történt? – kérdeztem tőle megijedve kissé.
- Azt hiszem… azt hiszem… néhány ruhát… kint hagytál. – remegő ajkakkal mondta ki a szavakat, majd mutatott a fotelemre, s ezután már nem bírta tovább előtört belőle a nevetés. A szívbajt hozta rám. Fantasztikus volt az alakítása, így színészként könnyen ki tud játszani engem ha, akar.
- Jézus Úr Isten Sebastian… a szívrohamot hoztad rám. – csapkodtam meg a karját szúrós tekintetem kíséretében. – Ez… nem volt vicces.
- De… az volt. – mondta büszkén, s szinte már fulladozott saját viccétől.
- Nem… nem volt az…
- De… az volt… - hajtogatta.
Nem lepődtem meg azon, hogy amikor felszálltunk a gépre, s elfoglaltuk a helyünket Sebastian kb. az első 10 perc után már aludt, de ez engem egyáltalán nem zavart. Kimerült volt, s ez várható volt, hogy előbb utóbb ki fog dőlni így hát örömmel hagytam, hogy ölembe hajtva fejét aludja át ezt a repülőutat. Mélyen legbelül tudtam, hogy ő ezt az egészet annyira nem is várja, mint én, de én több voltam, mint izgatott. S a SuperBowl félidő után egyre sikeresebben kezdtem diadalmaskodni a szeresse meg ő is Lady Gagát projektemben. Míg a királyom ő volt… addig létezett egy királynőm is, mégpedig a pop királynője személyében, Lady Gaga képében. Több volt ő számomra, mint egy szimpla énekesnő. Ő volt maga a megtestesült mentőövem, a mindennapi inspirációm, az abszolút csodálnivaló ikonom… mind emberileg, mind művészileg, mind stílusilag. S ezt tudta Sebastian is… nem mintha titkoltam volna előle bármikor is. Míg a Super Bowl döntőn ő főként a sport miatt volt kint, addig én a félidőt vártam mindennél jobban… talán sosem látott még annyira átszellemülten, mint akkor. Amikor pedig bejelentették, hogy Beyoncé terhessége miatt Gaga fogja a másik királynőt helyettesíteni az egyik napi headliner szerepében madarat lehetett volna velem fogatni. Örök rajongó voltam, ezt sosem tagadtam. Mikor kiderült, hogy újra turnéra indul, első körben szereztem jegyeket, de a Coachellán egy pillanatig sem gondolkoztam. Valahogy nem volt időm sem, főleg hogy mire őt bejelentették addigra már minden jegy elfogyott. Tervem az online nézésben, s megőrülésben ki is merült… egészen addig a pillanatig amíg egy nap futár nem érkezett… egy csomagot hozott, benne egy páros Coachella VIP bérlettel és talán az összes eddig általam még nem birtokolt Lady Gaga merchandisezal. Nem hittem a szememnek, konkrétan megőrülve hívtam telefonon ekkor az elkövetőt, aki habár nem írta alá az „üzenetét” tudtam, hogy ki volt. Sebastian.
- No, mi az, ami ennyire megmosolyogtat? – észre sem vettem, hogy nagy elmélkedésem közepette Sebastian már ébredezni kezdett, s egy ujjaival már kezemet simogatja.
- Egyszerűen csak ennek az egész hétvégének a gondolata… - haraptam ajkaimba, s úgy túrtam puha hajába. Szerettem, ha kicsit hosszabbra nőtt a haja, a borostáját pedig mindenekfelett támogattam, ha lehetséges volt számomra így még vonzóbb volt, mint alapjáraton. -… meg az, hogy mennyi mindent képes vagy megtenni értem. – néztem mélyen a szemében. – Simán maradhattál volna otthon, pihenhettél volna a hosszú forgatási hónapok után, erre kb. 2 óra alvás után, se, itt tartasz velem az ország túloldalára, hogy fesztiválozhassunk… amiről nem igazán tudom valójában elképzelni, hogy a te tereped lenne.
- Kétlem, hogy ennél lehetnék jobb helyen. – ismerte el, s úgy forgolódott, hogy ténylegesen a szemembe nézhessen, ahogy az ölemben feküdt. – Örömmel asszisztálom végig azt, hogy ennyire felvillanyoz valami. – kacsintott, majd arcomért nyúlva puha csókot lehelt ajkaimra. – Ráadásul meginvitáltak minket annyi medencés bulira, afterpartyra hogy minden bizonnyal rengeteg ismerőssel fogok összefutni, olyanokkal, akikkel már régen szerettem volna. Kellemest a hasznossal. – ismerte el, s szépen lassan feltápászkodott ő is ülő pozícióba.
- Na, igen… néha elfelejtem, hogy ki is az én pasim!- mosolyogtam, s ujjainkat összekulcsolva pusziltam meg kezét. – Több mint mázlista vagyok… - ismertem el.
- A nagyobb mázlista én vagyok, elhiheted… - bújt nyakamba, s ha nem jelentették volna be, hogy 5 percen belül landolni készülünk minden bizonnyal a mosdóba rángatott volna… elemében volt a férfiú, azt kell, hogy mondjam. Tény és való, hogy hosszú hetek óta nem láttuk egymást, s világos volt talán hogy voltak bizonyos vágyai, amit nem „tagadhattam meg” tőle olyan sokáig… de igazából magamtól sem. Mindketten ki voltunk éhezve, s az este iránti izgatottságom csak több adrenalint szabadított fel bennem. Meg voltam teljesen lőve.
Míg ő megejtett egy zuhanyt, amin én már túl voltam a hálóban pakolgattam össze szettem az estére, ami előtt még egy medencés, kerti partira is hivatalosak voltunk.
- Lehet szólni, kellene a szervezőknek, hogy megszökött az egyik táncosuk. – hallottam meg hangját a fürdő felől miközben épp a Judas koreográfiáját tökéletesítettem egyszemélyes csapatommal.
- Bejön ez a paróka… - közelített meg lassú, kimért lépésekkel. -… jól áll ez a szőke haj. – simította meg idegen hajamat, s ezzel teljesen elengedve a derekán lévő lenge törülközőt.
- Neked pedig… jól áll… ez a… - néztem kettőnk közé, s éreztem, hogy olyan vörössé válok, mint a fehérnemű, amit éppen viselek (egyenesen az Anyaszörny Judas klipjéből átvéve), majd a következő pillanatban elindult a véletlenszerű lejátszásban a John Wayne, mire hangosan kacagtam fel, s gondolkodás nélkül ragadtam meg Sebastian nyakát, s ha akarta, ha nem ölébe ugorva terveztem… konkrétan felfalni. S hogy akarta-e? Ennél jobban nehezen akarhatta volna, ösztönösen tartott meg, kicsit sem lepődött meg hogy így megkattantam. – Remélem, leszel a cowboyom, a John Waynem… - kacagtam fel mikor nyakamat csókolta, s mikor azt súgta, hogy „Engem nyugodtan meglovagolhatsz”. Hátra fele sétálása pedig olyannyira sikeres volt, hogy majdhogynem a földön kötöttünk ki… de végülis csak az ágyra estünk rá. Hevesek voltunk… talán nem kicsit.
- Tudod… mielőtt belevágok egy munkába, mindig alaposan utána olvasok a dolgoknak… s kedves művésznőd munkásságában is voltak dalok… amik talán… inspiráltak… - mondta, s a dekoltázsomon húzta végig tenyerét, majd egyre lentebb, s lentebb csúszott. Megfordult a fejemben, hogy az esti koncertet, ha így haladunk meg sem érem.
- Remélem a Sexxx Dreamsről beszélsz… mert ha nem… itt halok meg. – sziszegtem fogaim között, s éreztem, ahogy már belső combomat csókolta gerincem ívbe feszült, s az alattam lévő takarót rongyosra gyűrtem ujjaim között. – Te jóóóóó… éééégggg… - haraptam számat.
- Okos kislány vagy te… - nevette el magát zsiványan mielőtt arcát bőrömben bújtatta el. A mennyországba kerültem… nem egyszer. Többször. Sokszor. Rengetegszer.
Kifejezhetjük úgy magunkat, hogy a saját before partynk igazán sikeres volt, egészen annyira, hogy Sebastian néhány ismerőse, munkatársa simán azt hitte, hogy valamit beszedtünk… pedig mi csak… szerelmesek voltunk. S ezt már nem tagadtuk. A kapcsolatunk elején igen, egy ideig csendesen maradtunk, de néhány hónap után már nem zavartattuk magunkat. Ha úgy volt, s szerette volna Seb én örömmel kísértem el bizonyos eseményekre, s azt hiszem egyre többször szerette volna. Boldoggá tette, hogy ott voltam az oldalán, s én pedig boldog voltam a tudattól, hogy boldoggá tettem őt.
- Mondanám, hogy bánom, hogy szettet cserélsz… de wow… ez… szuper dögös. – bólogatott elismerően miközben a fürdőszoba tükre előtt végeztem el az utolsó simításokat magamon. Lady Gaga koncertre egyértelműen hű Little Monsterként akartam menni, egy pillanatig sem volt tervem tagadni imádatomat.
- Azt mondod, hogy tetszik? – fordultam feléje ezzel kissé meglobogtatta a bőrkabátom hosszú darabjait.
- Igazán imponáló ez a dögös rocker éned… - ismerte el, majd közelebb jőve mögém helyezkedett el s úgy simította meg necc harisnyával borított lábamat.
- Jó volt az inspirációm. – hajtottam hátra fejemet Sebastian vállára, s úgy figyeltem a tükörben a csillogó szempárját. – Tudod… megmondhatod nyugodtan, ha elmebetegnek tartasz… - hunytam be a szememet, nem mozdultam egy pillanatra sem. -… ha mindezt… soknak tartod… - ismertem el.
- Néha elgondolkozok azon, hogy vajon szerethetlek-e már az adottnál jobban… s akkor ilyeneket mondasz… - kapaszkodtam a nyakába, s úgy terveztem, hogy egy jó ideig nem fogom elengedni. -… hogy örömmel elviseled az őrült fejemet. – hajtottam fejemet a mellkasára.
- Ha nem lennél egy kicsit is őrült, mi lenne az egésznek az értelme? – simogatta karomat.
- Addig jó, míg úgy gondolod, hogy kicsit vagyok őrült. Áltasd magad nyugodtan ezzel!– kacarásztam önfeledten karjaiban.
- Szerintem jó inspirációt, példaképet választottál magadnak. Csodálatos nőnek tűnik ez a Stefani… - jegyezte meg, s elmosolyodtam, hogy megjegyezte Gaga igazi nevét, igazán figyelmes volt.
-… ő nem csak szimplán csodálatos, hujajjjj. – legyintettem egyet, majd az órára nézve megragadtam Sebastian kezét, s szépen lassan indultam meg az ajtó felé. Ha időben oda akartunk érni célszerű volt még most elindulnunk. – Egyszerűen egy igazi ikon. A hangja, a megjelenése, stílusa. Az a hang, amivel énekel egyszerűen te jó ég… minta nem is evilági teremtmény lenne… van egy elméletem arról, hogy valójában ő egy angyal, de na… és akkor a szövegei… annyi, de annyi embernek segített velük, hogy azt már lehetetlen megszámolni. Mert ugye ő nem csak kapja az alkotásokat… megdolgozik értük, s ez is tisztelendő. S milyen jó munkát végez! – csillogott a szemem, majd Seb felé fordultam, akinek igazán csillogott a szeme, ahogy engem figyelt. – Nyugodtan lőj le, ha sokk vagyok… csak néha elkap a… gépszíj. – pislogtam rá kínos mosolyommal.
- Ugyan dehogy… élvezettel hallgatom az okfejtésedet… 35. alkalommal is. – jegyezte meg, mire ugyan forgattam a szememet, de ezután is gond nélkül folytattam szeretetem kinyilvánítását, hisz tudtam, hogy komolyan nem bánja… mondjuk nem mintha egyszerűen le tudtam volna állni, de ez egy másik történet, de azért némaságomat fel kellett ajánlani, mint udvarias eshetőség.
- Szóval ott tartottam, hogy…
S míg ki nem értünk az emberek közé, addig a pillanatig, amíg túl nagy nem lett körülöttünk a zaj az én szám be nem állt. Nagyon éltem ezt a pillanatot, s ekkor még tudtam, hogy ezt lehet fokozni. Pedig lehetett. Ő elintézte nekem.
- Hékás… hova-hova? - már majdnem a VIP terasznál voltunk, amikor is ő kicsit úti irányt változtatva indult meg tudatosan előre.
- Bízz bennem! – kiabálta a fülembe (ez volt az egyetlen módja a kommunikációnak), majd úgy ment előre… egészen addig, amíg a biztonsági őrökig el nem értünk, nekik is azon bejáratához ahol a színpad előtti fel-alá járkáló helyre lehetett bemenni, a legtökéletesebb folyosóra. Gond nélkül engedtek be minket, tudták, hogy ki ő. A halálomon voltam, nem hazudok.
- Te jó ég! – ugrottam a nyakába abban a pillanatban, ahogy megálltunk egy pillanatra. Az egyik legexkluzívabb helyről nézhettük a koncertet, a kordonok elől, ott ahol nem egy "A" listás ember várta őszinte kíváncsisággal a show kezdetét. – Imádlak, imádlak, imádlak! – ismételgettem el, s az sem zavart, hogy ennek a jelenetnek rengeteg szemtanúja volt, olyan szemtanúk, akik felismerték, hogy ki is volt ő… s már engem is megismertek.
- Akkor mit szólsz, ha azt mondom, hogy Alex elérte a menedzserét, s beszervezett egy találkozót is… nyilván a koncert utánra… mint kiderült évfolyamtársak voltak az egyetemen, – Alex Sebastian menedzsere volt, s ezzel a tettével a top3 kedvenc emberem közé került nagyon gyorsan.
- Meg fogok halni… meg fogok halni. – s ekkor elsötétült a színpad… az embertömeg meg elhalkult… engem pedig elvesztett a társam. Egy szebb világba kerültem, nem hazudok. A Gaga mennyországba. Konkrétan az volt az érzésem miszerint embertelen mennyiségű drog került volna az ereimbe, de nem voltam tőlük rosszul… sőt. A királynőm alig néhány méterre sétálgatott, táncolt, énekelt előttem, én pedig teljesen elvesztem a jelenlétében. A mai este után esélytelennek éreztem, hogy másnap meg fogok szólalni. Torkom szakadtából énekeltem a dalokat, s úgy tomboltam mintha magam is a táncosai közé tartoztam volna. Szemem sarkából jól láttam, hogy Sebastian mindezt nagyon élvezte… sőt még néha némi énekelgetést is észrevettem nála. Sikeres volt a küldetésem rajta, büszke voltam magamra.
Az extázist, amit a koncert alatt élveztem szavakkal nem lehetett leírni. Szimpla gyönyör volt az egész, valamiféle varázslat. Ráadásul nem a szokványos koncertdalait játszotta el, hanem mintha gondolataimban olvasott volna igazi nagy kedvenceimet játszotta… mindenféle kamuzás nélkül. Amikor pedig a tömegnek beszélt, nekünk s említette a fesztivál szerelmeket, a szerelmeket szorosan simultam Sebastianhöz s egyértelműen tudattam vele, hogy ezek után… vice versa megy az „ajándékozás”. Oly sok adrenalinnal töltődtem fel, hogy azt levezetni… nagyon, nagyon, nagyon sokáig fog tartani. Szemem sarkából láttam, hogy ezt a tervemet közel sem bánta.
S akkor egy dolog volt a koncert… utána találkozni is magával a nagybetűs CSODÁval… egy álom volt. S habár alig pár pillanat volt mindez, örökké az emlékeimbe égett… a közös képet meg valószínűleg különböző méretekben előhívatva a lakás különböző pontjaira random ragasztgatom ki, mint műalkotásokat. Még a sminkemet is megdicsérte, értékelte a Judas inspirációs szettemet. Egy angyal volt. Nem hazudok.
- Tudod, hogy ezek után esélytelen, hogy egy szemhunyásnyit is aludjak. – kapaszkodtam a nyakamba, mikor egy pillanatra megálltam az emberek heringpartija közepette.
- Hidd el nekem is vannak terveim… KicsiSzörnyecském… - markolt a fenekembe fél kezével miközben bőr kabátomnál fogva húzott magához szorosan. -… csak jussunk el egy biztos pontig.
- Ámen…- nevettem ajkai közé felszabadultan… mintha tervünk lett volna behozni az elmúlt hetek „lemaradásait”… igazi küldetésünk. Az egyetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése