Szavak száma: 1687
- Szóval… nem randiztál már egy ideje? – kérdeztem tőle, felidézve délelőtti interjújából egy bizonyos részletet. Úgy sétáltam be öltözőjének ajtaján, hogy tudtam nagyon jól, hogy egyedül lesz ott… vagyis minden bizonnyal az volt a terve, arra nem számíthatott, hogy én meg fogok érkezni, hamarabb, mint a tervezett.
- Jézus, Úr, Isten!- éppen hosszú lábait pihentette az asztalon, kényelmesen elfeküdve sminkes székében. Érkezésemre kicsikét megingott egyensúlya, s majdnem lefordult székéből. – TE JÓ ÉG!- tette össze a dolgokat, hogy mit is lát, ahogy én hátammal támasztottam ezúttal már belülről az ajtót. Némán mosolyogtam rá, s nem mozdultam egy lépést sem. – Kat! – ejtette ki nevemet halkan, s szinte kirepült székéből és igazából fel sem tudtam fogni, hogy mire készül, hiszen mire észbe kaptam ő már derekamat fogva pörgetett a levegőben. – Itt vagy! Itt vagy! Itt vagy! – ismételgette, s éppen letéve fogta közre arcomat s úgy puszilgatta végig bőrömet.
- Azt hiszed, kihagynám ezt az egészet? – kérdeztem tőle, s érezve hogy közelségétől elgyengülnek lábaim öleltem át őt, minél többet akarva belőle. Másfél hónapja már, hogy nem láttuk egymást mindössze valamiféle elektromos eszközök kicsiny kameráján keresztül. Képtelenség lett volna, hogy kihagyjam albumjának illusztráció fotózását, s némi szervezgetés után, némi angyali segítséggel itt lehettem vele… ráadásul a mai nap volt első kislemezének a megjelenése. Egy Beyoncét tolt a csapata, hisz derült égből villámcsapásként fogja érni az embereket, amikor meglátják majd, hogy a rég várt Harry Styles debütálás közelebb van, mint gondolnák, s teljesen ajándékként már meg is hallgathatnak egy számot, amire minden bizonnyal nem voltak felkészülve. Én sem voltam mikor először hallottam. Erre senki sem lehet lelkileg felkészülve. Szívbemarkolóan gyönyörűt alkottak, amit az egész világnak hallania kellett, s nemsokára hallani is fogják.
- De… de… nem úgy volt, hogy még egy hétig vizsgáid vannak? – hiába karjaiba zárt már, egyszerűen nem hitte el, hogy ott vagyok, pedig ott voltam, nagyon is.
- Előrehoztam minden vizsgámat és… most már csak az eredményeket várom! – pislogtam gyönyörűséges szemeibe nézve. Végre érezhettem azt a csodás érzést, amikor hűs lehelete arcom, nyakam vékony borításán libabőrt képzett.
- Úgyis sikerülni fognak, tudom… igazi Zseni vagy!- csókolt ajkaimra, s amilyen ártatlannak indult ez a tette, annyira nem olyanná alakult. Hátam mögé nyúlva egyszerűen fordította el a kulcsot a zárban. Csak mi ketten léteztünk már.
- Harry… - neve elhalva hagyta el számat akkor, amikor combomat végigsimítva azt dereka köré emelte, miközben ajkaival nyakamat kényeztette. -… mindjárt… kezditek… a következő… beállítást. – motyogtam levegőért kapkodva s ujjaimat szinte már hátába mélyesztettem teljes egészében. Ő tartott már, hisz képtelenség lett volna, hogy én saját lábamon megálljak.
- Ott úgyis majdnem meztelen leszek. – jegyezte meg fülem mögé lehelve a szavakat, s ezzel a kijelentésével egyszerűen kapott ölébe majd két lépés után mozdulataink hevének köszönhetően akarva-akaratlanul vágódott le a kanapéra. Meglehet túlságosan beindított ezzel az egésszel. Tényleg vágytam már rá. Nagyon. Ajkaimba nevetett, amint nyugtázta, hogy ezt a szabadesést nekem köszönhetően mutattuk be.
- Azt hiszem… ebben segíthetek. – vetettem hátra fejemet, ahogy ingjének maradék gombját is ki akartam gombolni, s amint mellkasán elindítottam ujjaimat egyre lentebb óvatosan csúsztam le öléből, mert most valami extra ajándékot szerettem volna neki átnyújtani. A földön térdelve előtte ajkamba harapva néztem farkasszemet vele, s szinte végigkövethettem így, ahogy világoszöld szemei a smaragd legsötétebb zöldjére váltanak. S mindezt fokozta az a pillanat, amikor már mindenétől megszabadítottam kezeimmel, teljesen enyém volt az irányítás teste felett. – Szóval… nem randiztál az elmúlt időszakban? – puhatolóztam ártatlanul miközben már ujjaim között volt legbecsesebb testrésze… legalábbis ebben a pillanatban biztos az volt.
- Nem… mert… - a kapcsolatunk a külvilág számára titok volt, s ennek státuszát az elmúlt másfél évben sikerült is megtartani. Nyilvánvalóan a közvetlen környezetünk tudott a dologról, de nyilvánosság elé még nem akartunk vonulni… az ilyen helyeken amúgy is abszolút magas titoktartási szerződéseket kötettek a dolgozókkal, miszerint bármit látnak a projekt ideje alatt, az nem tudódhat ki. Ez volt a titkos projektek lényege nem? S mi is az voltunk… egy igen hosszú titkos projekt.
- Mert? – kérdeztem s ujjaim mellé már amúgy igen pörgő nyelvem lassú körökkel csatlakozott be. Harry szinte teljesen a kanapé puha borításába süppedt minden erejével. S abban a pillanatban, hogy ajkaim is csatlakoztak volna a játékba kopogtak… majdnem felkacagtam, főleg mert Harry szeme majdnem kiesett helyéről. Meglehet ennek az volt az, hogy egy pillanatra megállítottam a tettemet s úgy pillantottam a vágytól elhomályosult tekintetébe egy kaján mosoly kíséretében. – Tudod, hogy válaszolnod kell!- suttogtam halkan, majd egy ördögi mosoly kíséretében tovább folytattam, amit elkezdtem… Vele. S míg én már számmal varázsoltam őt egy másik helyre, addig újra kopogtatást hallottunk, mire én ujjammal az ajtó felé böktem.
- Harry… odabent vagy? – hallottuk meg Harry menedzserének hangját. Szóval nem is csak egy egyszerű beszélgetés lesz egy asszisztenssel, hanem rögtön a menedzsere akarná elérni őt… hát ez mindenképpen érdekes lesz.
- I….g…en. Igen. – szedte össze magát az első hibás próbálkozás után.
- Minden rendben? – tette fel a kérdést, mire én felpillantottam pilláim közül szemébe. Szendén, mint egy kis bárány.
- Abba! Ne! Hagyd! – szemei szinte már feketét voltak, úgy kaptam meg parancsát, amit örömmel teljesítettem.
- Harry? Biztos minden rendben? – Danielle hangjában némi félelem érzését véltem felfedezni. Ugyan kérlek… Harryt nem kellett félteni, hisz jó kezekben volt… vagyis hát… hagyjuk.
- Persze. – ahogy ezt kiejtette hajamat egy copfba fogva kapaszkodott meg valamiben. – Minden… a… legnagyobb rendben. – mondta kicsit meginogva. Közel volt… éreztem.
- 10 perc múlva kezditek fotózni a kádas képeket… előtte egyeztetni akartam egy két dolgot. Esetleg kinyitnád az ajtót?- udvariasan jelentette ki, hogy márpedig szüksége volt Harryre… no és hogy Harrynek mire is volt szüksége ebben a pillanatban… az lehet nem a világ ezen részére tartozik.
- Most nem tudom. – jelentette ki tudatosan, mire egy pillanatra megakadtam. Vajon mégis mit akar válaszolni mit csinál épp? A lehetőségek tárháza végtelen volt. – Épp… öltözök. – Lefele… gondoltam magamban.
- Jó… 5 perc múlva visszajövök, oké? – szinte hallottam, ahogy eltávolodnak lépései az ajtónktól, s mire észbe kaphattam volna a dolgok állása gyorsan megváltozott. Harry egy egyszerű mozdulattal rántott fel engem a kanapéra, s maga alá teperve könnyedén tolta fel szoknyámat, s szabadított volna meg alsómtól… abban az esetben, ha lett volna rajtam egyáltalán bármi is.
- 5 perc. – meredtek tágra a szemeim, ahogy felfogtam mi is történt most.
- Az rengeteg idő. - a szavakat szinte ajkamba harapta, s ezzel már Ő okozta nekem a gyönyört… a kegyetlen gyönyört. Nem volt ártatlan, nem volt kedves. Mohó volt, s egyszerre akart mindent. Érintése, teste ritmusa alatt az enyém csakis az övé volt. Nem akartam máshol lenni, csakis itt. Vele.
- Harrryyyyy… - ajkaival fedte el számat abban a pillanatban, amikor éreztem, hogy nem bírom tovább. Testem megszűnt létezni, lelkem egy szebb helyre került… s az övé is, ahogy teste enyémre borult. Levegőhöz alig jutottam, egyszerűen nem tudtam ésszerűen működni.
- 5 percből 3at felépülésre szántam. – kacagott ajkaimra, majd oldalra gurult, s engem is oldalamra fordítva egymással szemben feküdtünk, szorosan nagyon szorosan. Lélegzetvételeink lassan egymásra hangolódva próbálták a normális viselkedésüket produkálni. – Hiányoztál. – simította hátra egy a homlokomra tapadt hajtincsemet.
- Szóval… mesélj csak nekem arról a meztelenkedésedről. – emelgettem a szemöldökömet, s lábamat az övére fűztem. Önző akartam lenni, s nem akartam elengedni őt innen… pedig jól tudtam, hogy alig van már csak néhány másodpercnyi ilyen időnk. – Mennyit is fognak látni belőled? – kíváncsiskodtam, s úgy simítottam felhevült bőrét
- Ohhh basszus… elfelejtettem neked szólni… időközben foglalkozást váltottam, s mostantól pornósztárként folytatom életemet. Szóval… - válaszolt Humor Herold.
- Na, ne mondd… micsoda véletlen egybeesés… azért nem volt rajtam alsó, mert épp egy meghallgatásról jöttem a környékről. – vigyorogtam rá, mire mondhatni megfagyott egy kissé.
- Micsoda? – kérdezett vissza. Nem gondolta, hogy azonnal visszavágok neki ezért? Kis naiv.
- Remélem, összehoznak majd minket egy… forgatásra. – nevettem el magamat, s úgy bújtam szabad mellkasába.
- Szörnyen vicces vagy, mit ne mondjak. – simogatta a hátamat, s éreztem, ahogy hajamba búj, s elmosolyodik. – Egy rózsaszínvizes kádban fogok ülni… feküdni... elmerülni… - osztotta meg legalább a valós válaszát is.
- Nagyon művészi Mr. Styles! – Szeretem az erdei nimfa éned. - simítottam meg karját, s újfent kopogások törték meg kettőnk idejét.
- Harry… - ezúttal egy sokkal lágyabb hang szólította őt a túloldalról. - … Daniel mindjárt jön, s ezúttal be is akar jutni hozzád… szóval bármit is csináltok… vagy éppen nem csináltok… siessetek! Jézusom… el sem hiszem, hogy ez elhagyta a számat! – motyogott magának Gemma, s már őt is távolodott el tőlünk, amikor is hallottunk, hogy fennhangon köszönt Daniellenek.
- Talán ez… jól fog jönni. – nyújtózkodtam meg egy kicsit, s elkaptam az asztalra összehajtogatott fehér alsóját. – Mondd, hogy ezt nem te választottad… - nevettem fel, s lassan én is felültem, ahogy tette ő is, hogy sikeresen „felöltözzön”.
- Valahogy barátnőt kell fognom magamnak… nem? – nevette el magát, mire én megrökönyödve inkább csak eldőltem a kanapén, mint egy farönk.
- Sok sikert hozzá!- húztam arcomba a párnát, s el sem hiszem, hogy Harry képes volt így ajtót nyitni a menedzserének… így teljes díszében.
- Ohhh… szia Kat!- fedezte fel Dan, hogy én is itt vagyok. – Most már azt hiszem mindent értek. – jegyezte meg rám, majd Harryre nézve, de még véletlenül sem sértésként, s ajkain sanda mosoly jelent meg mikor leült Harry székébe. – Gondolom Kat segített… felöltözni. – mutatott végig Harry ezúttal már köpennyel is fedett testén.
- Ilyen nehéz feladatokkal nem is birkózhat meg egyedül az ember fia! –tárta szét karját Harry, mire szemeinket forgatva lassan mindannyian hangos nevetésbe törtünk ki.
- Hát nem is… - ráztam a fejemet, mire teljesen elvörösödtem, ahogy láttam Harry egyszerű mozdulattal nyúlt a táskámba lassan kihúzva onnan az oda begyűrt alsómat még az érkezésem előttről. Danielle teljes egészében az iPadjának szentelte figyelmét, s reméltem, hogy az így is marad még addig, amíg Harry azt az alsót… el nem teszi. Konkrétan majdnem kiesett a szemem, ahogy láttam tetteit… óvatosan lassan emelte ki rejtekhelyéről azt, én meg majdnem megfulladtam. Szándékosan játszott velem, élvezte, hogy mindjárt elhalálozok. Azonnal összeszorítottam a lábaimat, fájdalmasan szorosan.
- Nem. Kapod. Vissza. – tátogta halkan, mire éreztem, hogy gyöngyözni kezd a halántékom. Nem voltunk egyedül… s Ő ezt élvezte.
- Micsoda? – kapta fel a fejét Danielle s én talán elfelejtettem egy pillanatra levegőt venni.
- Semmi. – rázta fejét a zsivány, majd köpenyének zsebébe dugta a csipke csudát miután sunyin rám kacsintott.
- Semmi… - fújtam ki a levegőt. - … semmi….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése